Oltay Károly: Geodézia 2. (Budapest, 1919)
III. Fejezet. Állandó nagyságú szögek kitűzése
17 Ennélfogva <p — 2z Ha tehát r = 45°, r = 30°, T = 22,5°, akkor <f = 90°, <p — 60°, (f - 45°, vagyis a kettős tükrözés után távozó sugár az érkező sugárhoz 90°, 60°, 45° alatt hajlik. A^ kettős tükrözés felhasználható állandó szögek kitűzésére. Ha például az~~Á8 egyenesre valamel^pontjában derékszöget akarunk kitűzni, akkor a 45 ’-ot bezáró kettős tükröt úgy helyezzük el a pont fölé, hogy a sugarak metszéspontja jusson a ponttal egy függőlegesbe (14. ábra). Az alsó nyíl irányából belenézve a tükörbe, a A karó kettős tükrözésü képét az egyenessel 90°-ot bezáró irányban látjuk s igy ha a C karót addig intjük, amig a tükör felett (vagy alatt) elnézve, azt a A kettős tükrözésü képének meghosszabbításában nem látjuk (14. ábra), akkor a C karó benne lesz az egyenes normálisában c. Veíifési hiba. A tükröző műszerekkel való szögkitűzés csak akkor szabatos, ha a sugarak Q metszéspontja áll a pont függőlegesében. Ezért a tükrökkel kapcsolatos vetitőbotot úgy kellene a tükröző szerkezethez erősíteni, hogy tengelye a Q ponton menjen át. Ámde a Q pont nem állandó pont, helye függ a szemnek és a tükröző szerkezetnek helyzetétől, tehát szemünket elmozdítva, vagy a tükröt elforgatva, a látást közvetítő sugárrendszer s vele a Q pont is megváltozik. A Q pontok geométriai helye körívekkel határolt síkrész. A határvonalakra úgy juthatunk, ha szélső helyzetű sugár- és szem-helyzeteket veszünk fel. A 15. ábrán a Q pontok geometriai helyét sraffozással feltüntetve látjuk s rajta a határoló körök szerkesztési módja is látható. 14. ábra. A szögtükör használata.
