Oltay Károly: Geodézia 2. (Budapest, 1919)
Előszó. A geodézia jelen, második kötete, a vízszintes mérés alapműveleteit s a végrehajtásukra szolgáló műszerek szerkezetét és elméletét tárgyalja avval a részletességgel, amely a gyakorlatban működő mérnök számára szükséges. Az egyes alapműveletek közül a „pontok jelölése“ cimű fejezetben csupán az alsó geodéziai részletmérésekben szokásos ideiglenes pontjelzést tárgyalom : a pontjelölések egyéb, ideiglenes és végleges alakjait, a vízszintes mérés egyes módszereinek ismertetésekor fogom felsorolni és részletezni. A „távolságok meghatározása“ cimű fejezetben nemcsak a közvetlen meghatározásokat, az u. n. hosszmérés-ekét vettem be, de a közvetett meghatározásra való módszereket, az u. n. távmérés-tkét is, vagyis azt a részt, amit a geodéziai kézi könyvek rendesen a tahimétriá- val kapcsolatosan tárgyalnak. Ezt nem csak azért tettem, hogy a távmérést arra a helyre juttassam, ahova az lényegénél fogva való, de azért is, hogy a tahimétria később következő fejezetét e mérési alapművelet ismertetésétől megszabadítva, annak tárgyalását egyszerűbbé és áttekinthetőbbé tehessem. Dr. Bodola Lajos tanár elődömnek szives engedélyét, hogy előadásainak még nem publikált, eredeti részeit felhasználhassam, ezúttal is igénybe vettem ; e kötetben a teodolit vizsgálatát és igazítását, az igazítás szükséges voltának bizonyítását s az irányérték részletes tárgyalását az ő előadásai nyomán Írtam. , A kötet sajtó alá rendezésében s a korrektura-ivek átnézésében Szőts Albert oki. mérnök, m. á. v. mérnök, műegyetemi adjunktus segédkezett, a rajzokat pedig részben Schubert József oki. mérnök, m. á. v. mérnök, részben Trájber István oki. mérnök készítették. Fáradozásukért fogadják őszintén átérzett köszönetemet. Budapest, 1919. junius hó. Oltay Károly.
