Oltay Károly: Geodézia 1. (Budapest, 1919)
IX. Fejezet. A leolvasóberendezések
240 esik össze s azért a noniusz ilyen állását feles állásnak szokás nevezni. Ilyen esetben a leolvasás második része (űt a a í'-%+rn^x + 1^a 2n ahol x és je-)-1 jelenti a két egyformán összeeső noniuszvonás számát A felesállások észrevételére a szem nagyon érzékeny s ezért mondhatjuk, hogy a noniusz érzékenysége voltaképen nem a/n, hanem a/2n. 5. A noniusz használafának szabályai. A noniusz használatakor — tekintve, hogy a gyakorlatban rendesen igen kis, csak nagyitóval szemlélhető, síirün osztott beosztásokról van szó — bizonyos gyakorlati szabályokat kell szem előtt tartani, ha a leolvasást biztosan s a szem túlságos igénybevétele és kifárasztása nélkül akarjuk elvégezni. A gyakorlati szabályok az alábbiak: a. Az összeeső vonás helye előre megbecsülendő. Az összeeső vonás keresése a szemet erősen igénybe veszi és fárasztja, ezért az indexül szolgáló zérusvonás helyének megbecsülésével előre megállapítjuk az összeeső vonás helyét. Ha az /"-öt becsléssel x tizednek találjuk, akkor az összeeső vonás a noniuszbeosztás teljes tágasságának x tizedében lesz. b. A megfigyelt vonásra merőlegesen kell nézni. A főbeosztás és a noniuszbeosztás rendesen nem érintkezik teljesen egymással, kis hézag van közöttük s igy, ha egyik oldalról nézünk, egészen más vonást fogunk összeesésben látni, mintha a másik oldalról néznénk. A két beosztás parallaxisának káros hatását csak azáltal lehet kiküszöbölni,, ha mindig ugyanúgy, vagyis mindig merőlegesen nézünk a beosztásokra. A beosztásokat kicsiségük miatt rendesen nagyitóüvegen át szemléljük, az ilyen nagyítók mozgatható módon vannak felszerelve s a leolvasás végzésekor úgy tartandók, hogy merőlegesen nézzünk a megfigyelendő vonásra. c. A legjobban összeeső vonás a szomszédos vonásoknál mutatkozó eltérések vizsgálatával és mérlegelésével állapítandó meg. Ha a noniusz osztásvonásainak száma (n) kicsi, akkor egyszerű rátekintéssel gyorsan és biztosan állapítható meg a legjobban összeeső vonás. Ha azonban n nagy, akkor rátekintve, egyszerre több vonást látunk összeesőnek, amelyek közül a legjobban összeesőt nem tudjuk megállapítani, ha csak magánál a megfigyelt vonásnál lévő eltérést vizsgáljuk. Ilyenkor a megfigyelt vonáshoz a szimmetriásan fekvő voná
