Puskás Tamás (szerk.): Adatgyűjtemény Magyarország felszíni vizeiről - Tanulmányok és kutatási eredmények 10. (Budapest, 1961)
IV. fejezet. Párolgás adatok
i. ALTALANOS ISMERTETÉS A felszíni vizek, vízfelületek, párolgásának meghatározásában a magyar tervezők a legutóbbi évekig csaknem kizárólag a meteorológiai állomásokon elhelye - zett Wild-féle párolgásmérők adataira támaszkodhattak. Ezek az adatok tájékozódásra sem alkalmasaimért az észlelési eredményeket méréstechnikai, felállitásbe- li és környezeti hatások rendkívüli mértékben torzítják. Mindennemű összehasonlitó vizsgálatra ill. számításra alkalmas, az éghajlati és időjárási különbségeket hiven kifejező adatokat nagyméretű párolgásmérő kádak segítségével lehet gyűjteni.Az első párolgásmérő állomást az Intézet 1951-ben rendezte be, az országos hálózat kiépítése 1958-tól folyik. A mérőkádak a talajba P vannak süllyesztve, felületük 3 m , mélységük 5o cm. A 2. táblázatban összefoglaltuk az állomások törzskönyvi adatait és mérési eredményeit. A kád vizszintjét naponta kétszer /7 és 21 órakor/, a viz hőmérsékletét naponta háromszor /7, 14 és 21 órakor/ észlelik. A téli hónapokban az észlelés szünetel. Ilyenkor a párolgás rendkivül csekély: a 4-5 téli hónap párolgási összege alig éri el az évi párolgás lo-15 %-át. A téli félév párolgásának közelitő összegét a havi párolgás és az időjárási adatok között megállapítható kapcsolatok alapján pótoltuk. A természetes vízfelületek párolgása a helyi adottságok szerint /a vízfelület nagysága, az átlagos vizmélység, a benőttség, a szélnek kitettség, stb./ átlag o,8o-o,95# szélsőséges esetekben o,7o-l,lo-szerese lehet a kád adta értékek#► nek.-183-
