Zsuffa István: Műszaki hidrológia IV. (Budapest, 1999)

6.2. A VÍZFOLYÁSOK VÍZRAJZI ADATGYŰJTŐ ÁLLOMÁSAI ÉS A VÍZKÉSZLET JELLEMZÉSHEZ HASZNÁLHATÓ ADATOK

A Sajó évi, különböző meghaladást valószínűségű középvízhozamainak hidrológiai hosszszelvénye és az évi középvízhozamok számtani középértékének eredeti hossz-szelvénye

IV.-25.Zc. ábra

Amennyiben ezen összetartozó értékek a mellékvízfolyások közötti folyószakaszokon, a vízfolyás irányában emelkedő tendenciát mutatnak, vízfolyás szakasz felszín- alatti készletből származó vízhozamainak az elemzése érdekes összefüggésekre vezethet. Egyes karsztterületek vízfolyásainak egyes szakaszain pedig éppen ellenkezőleg, a vízfolyás vízhozamai elszivárognak, aminek következtében a kisvízi vízhozam hosszszelvény csökkenő jellegű. (A Dunába illetve a Dunából szivárgó vizek a Duna vízhozamához viszonyítva numerikusán nem számíthatók, hiszen értékük a Duna legkisebb 600 m3/s vízhozamához viszonyítva is a vízhozammérések minimális 5-10%-os hibahatáránál, 30-60 m3/s-nál kisebbek).

A vízfolyások hasznosítható vízkészletének egyik numerikus mutatója, a vízigények mennyiségi kielégíthetőségének arányszáma, azaz az adott vízigény esetén a ténylegesen kiszolgáltatható vízmennyiség várható értéke, (amelyet a statisztikai minta számtani közepéből becsiünk) és a vízigény arányszáma. Nyilvánvaló, hogy ez a mutató56