Zsuffa István: Műszaki hidrológia IV. (Budapest, 1999)
6.2. A VÍZFOLYÁSOK VÍZRAJZI ADATGYŰJTŐ ÁLLOMÁSAI ÉS A VÍZKÉSZLET JELLEMZÉSHEZ HASZNÁLHATÓ ADATOK
erősebbnek építették ki, biztosítva ezzel azt, hogy rendkívüli árvizek esetén a szakadás nem a tragédiát előidéző térségben következik be. A Körösök mentén pedig ellenkező a helyzet: a Fekete-Körös és a Fehér-Körös, a Sebes-Körös és a Berettyó, valamint a Kettős-Körös és a Sebes-Körös torkolata fölött a védett ártér háromszögében épületek nélküli mező és erdőgazdasági, sőt parlagon lévő területeket védenek a folyók árvédelmi gátjai, ahol egy-egy gátszakadás csak mezőgazdasági terméskárt, úgynevezett zöldkárt okozhat és azt is csak a termésidőszak során bekövetkező rendkívüli árvizek idején. Ugyanakkor ezen folyószakaszok alatt, a Hármas-Körös mentén az árvíz Szarvas, Túrkeve, Békéscsaba városait, számos községet, ipartelepet veszélyeztet. Ezért a felsorolt három torkolati szakasz ártéri háromszögét „árvízcsökkentő vésztározóként” alakították ki amit az utóbbi években már „szükségtározónak” neveznek (Szlávik). Ezen szükségtározók méretezéséhez, üzemeltetéséhez a különböző valószínűségű árvizek árhullámait ismernünk kell. Ezen árhullámokat a tetőző vízhozamok és árhullám-tömegek, valamint árhullám-időtartamok közötti egyértelmű fiiggvénykapcsolat felhasználásával minden Körösök menti vízhozam-nyilvántartó állomásra megszerkesztették és ezek grafikonjait a Körösök árvízi meder hossz-szelvényének a mérceállomásaihoz koaxiálisán illesztették. A koaxiális illesztésnél figyelembe kellett venni, hogy az árhullám tömegek, illetve időtartamok feltételes eloszlásfüggvényeit meghatározó crossingok, metszékek vízhozam-szintek. A mérceszelvények aktuális és az árvízi tartományban egyértelmű vízhozamgörbéi azonban minden árvízi hozamhoz egyértelműen egy, pontosan meghatározott vízállást kötnek és így ezen koaxiális kapcsolat interpolálással használható. A Körösök vízállás- vízhozam-viszonyait befolyásoló duzzasztóművek árvíz idején teljes szelvényben nyitottak, így a vízállás-vízhozam kapcsolatot legfeljebb az árhullám áradó, apadó ágának a különböző esésviszonyai módosítják. 6.3.3.1.2. Nagyobb folyóink hasznosítható vízkészletét jellemző hidrológiai hosszszelvények A sokévi középvízhozamokat ábrázoló Lászlóffy féle hidrológiai hossz-szelvény kétségtelenül a vízfolyás vízjárásának a folyó hossz-menti alakulását legjobban mutató ábrája (lásd például kötetünk IV.-15. ábráján a Felső Tisza középvízhozamainak Lászlóffy professzor által szerkesztett hossz-szelvényét. Az éves középvízhozamok, amelyek önmagukban ugyancsak a tározós vízgazdálkodás szempontjából jellemzik a folyó hasznosítható vízkészleteit, ugyancsak jól mutatják a vízjárás földrajzi változását. Mivel az évi középvízhozamok a matematikai statisztika központi határeloszlás-tételének értelmében szükségszerűen normális eloszlást követnek a KÖQ évi vízmennyiségek P meghaladási valószínűségeit a torkolattól mért távolság függvényében ábrázoló KÖQ = f(L, P) 6.42 53
