Zsuffa István: Műszaki hidrológia IV. (Budapest, 1999)
6.2. A VÍZFOLYÁSOK VÍZRAJZI ADATGYŰJTŐ ÁLLOMÁSAI ÉS A VÍZKÉSZLET JELLEMZÉSHEZ HASZNÁLHATÓ ADATOK
kétesnek, ha 6.40 «s['-M')U<w és inhomogénnek ha [1 _ l(z)] < 0,3 6.41 A Dunán végzett vizsgálatok a teljes n hosszúságú vízállás-adatsort minden esetben inhomogénnak minősítették. Az inhomogenitás oka például a IV.-17. ábrán látható vízállás-csökkenés. Ezen ábra szerint a viszonylag rövidebb időszakok vízállásainak a süllyedő tendenciáját azonban a vízállások véletlen eseményeinek szóródása elfojtja, így tehát a viszonylag rövid adatsorok, a vízállás változási trendek ellenére homogének és így ezen egyes időszakok vízállásainak valószínűségi eloszlásai a rövid, de statisztikai mintaként még használható adatsorokból becsülhetők. Ennek megfelelően a számítógépi program az élesített, azaz minden választási pont adatpárainak vizsgálatával kibővített Szmimov-Kolmogorov homogenitás vizsgálatot folytatja: elhagyja az első év adatát és az élesített eljárást n-1 adattal ismételi meg. Majd újra elhagyva a második adatott n-2 adattal végzi az éles homogenitás vizsgálatot és így tovább. Ezen ciklikus eljárást mindaddig folytatja, amíg a folyamatos adatcsökkentéssel olyan n-m adatsorhoz nem érkezik, amely legalábbis nem minősíthető inhomogénnek mert 0,3 á [l - L(z)] < 0,7 , azaz ezen rövidített adatsor homogenitása, és inhomogenitása kétes. Folytatva ezen vizsgálatot általában minden esetben eljutunk olyan utolsó 25-30 éves időszakhoz amelyen belüli trendet az évi adatok változékonysága már majorálja mert Ji - l(z)| ä 0,7 • Ezen rövidített, de 20 évnél hosszabb adatsor a jelen állapotot matematikai statisztikai szempontból kielégítően jellemzi, és így felhasználható ezen szelvény árvízi vízállásainak a jellemzésére.(IV.-24. ábra) Az árvízi vízállások hossz-szelvényét nyilvánvalóan a folyó mederfelvételének geodéziai hossz-szelvényén célszerű ábrázolni: a legutóbbi időkig 5 évenként mérték fel a hajózható folyóink mederviszonyait. Ennek megfelelően ezen hossz-szelvényeket célszerű 5 évenként megújítani. Az árvédelmi töltések védőképességének a tetőző vízállás nem az egyetlen jellemzője. Sőt a világon bárhol, az árvédelmi gátakkal mentett árterületek árvízi elöntéseit viszonylag igen ritkán okozzák a gát koronaszintjén áthágó árvizek. A legtöbb esetben a gátnak, vagy altalajának az állékonyságát teszi tönkre a töltéstest átázása, vagy a szivárgás okozta szuffóziós kiüregelődés. Ezeket a folyamatokat a különböző vízszintek víznyomásaihoz tartozó döntési időtartamok, illetve az időtartamok és víznyomások szorzatának integráljaként definiált töltésterhelések alakítják. A töltésállékonyságát, azaz az árvédelmi biztonságot veszélyeztető ezen mutatók, azaz a Károlyi féle ,árvédelmi töltésterhelés” nyilvánvalóan a vízállások sztochasztikus folyamatának metszék módszerrel (crossing-gal) meghatározható feltételes valószínűségi változói, amelyeknek feltételes eloszlásfüggvény nyalábjait ábrázoló görbeseregek számítógéppel egyértelműen számíthatók.
