Zsuffa István: Műszaki hidrológia IV. (Budapest, 1999)
6.2. A VÍZFOLYÁSOK VÍZRAJZI ADATGYŰJTŐ ÁLLOMÁSAI ÉS A VÍZKÉSZLET JELLEMZÉSHEZ HASZNÁLHATÓ ADATOK
Az árvízi tetőzések időben homogén vízhozam értékei mellett igen fontos a folyók árvédelmi töltéseit veszélyeztető tetőző vízállásoknak a folyó hossza menti alakulása. A vízállások ezen értékeit a vízhozam-nyilvántartási szelvényekben az aktuális vízhozamgörbe, illetve vízállás- vízhozam-transzformációs eljárással kell a mértékadó árvízhozamokból számolni. A vízhozamadatok nélküli mérceszelvényekben a vízállások alakulásában az észlelt vízállás adatsor homogenitását figyelembe kell venni. A Duna magyarországi szakaszára végzett trendvizsgálatok szerint a folyószabályozás hatására folyamatosan beágyazódó mederszakaszokon a vízállások, az évi maximális vízállások is, szignifikáns csökkenő tendenciát mutatnak. A IV.-17. ábra a Paks-i, a IV.-18. ábra pedig a Mohács-i szelvény évi maximális, átlagos és minimális vízállásainak ezen csökkenő jellegét mutatja. A IV.-19. ábra viszont azt bizonyítja, hogy a Duna vízhozamaiban szignifikáns változás nincs. A mederváltozás hatása a vízhozam-görbéken is egyértelműen leolvasható (IV.-20. ábra). A Mohácsi vízmérce századunkbeli vízhozamgörbéi azt bizonyítják, hogy a vízállások folyamatosan csökkennek. Ezen adott időszakokra kijelölt görbék azonban sajnos nem követik elfogadható módon a folyamatos mederváltozást, amit Q=f(H,t) háromváltozós görbesereggel kell követni, amely szerint a Q vízhozam nemcsak a H vízállásnak, hanem a t észlelési időpontnak is a függvényei. A Duna alsó szakaszának mederfelvétel sorozata jól mutatja, hogy hogyan mélyült a főmeder évszázadunkban (IV.-21. ábra). DUNA - MOHÁCS DUNA vízhozam (m3/s) 1901-1992 Idő [év. 19 ] A Duna magyar szakaszán, a fenti példa szerint Mohácsnál a vízhozamok e században a legutóbbi évekig homogének, a vízállásokkal ellentétben, amelyeknek csökkenését a meder süllyedés okozta, a vízhozamoknak nincsen folyamatos változásuk IV.-19. ábra 47
