Zsuffa István: Műszaki hidrológia IV. (Budapest, 1999)
6.1. A MAGYAR HIDROLÓGIAI ATLASZ
Nyilvánvaló, hogy ez az érték minél közelebb van az 1-hez a részvízgyűjtő annál koncentráltabb, annál inkább kör jellegű. Az úgynevezett egyenértékű, azaz a vízgyűjtő területtel azonos nagyságú téglalap, H hosszának és 1 szélességének a hányadosa is jól jellemzi a részvízgyűjtő nyújtott jellegét. Amennyiben azonban a Gravélius féle tényező értéke K =----J=ál,28 6,19 2-VA-ti H,1 méretű téglalap nem számítható hiszen körrel azonos területű és kerületű négyzet vagy téglalap nem szerkeszthető. Ebben az esetben H * 1 azonossággal jellemezzük a részvízgyűjtőt. A részvízgyűjtő Horton féle alaktényezője csak számítógéppel számítható. A részvízgyűjtő statikai nyomatékaiból számítható súlypontján áthaladó leghosszabb D és legrövidebb d átmérők D/d aránya is jól jellemzi a vízgyűjtő területek koncentrált, illetve nyújtott alakját. A részvízgyűjtő területek alakját jellemző mindhárom tényező a K-i^rrí(L> Gravélius tényező, illetve a J = f(L) 6.21 egyenértékű téglalap, valamint a 7 = f(L) 6.22 Horton tényezők hossz-szelvényei, általában közös koordinátarendszerben, az előzőekhez hasonló módon ábrázolhatok . (lásd könyvünk II. kötetének II.-90. És II.-92 ábráját). A francia hidrológus gyakorlat az egyenértékű téglalapokkal jellemzett vízgyűjtőket a sematizált, párhuzamos egyenesekkel egyszerűsített vízhálózatra illesztve is ábrázolja (lásd könyvünk II. kötetének II.-91. ábráját). 6.1.1.4. A vízrendszer esésviszonyait jellemző paraméterek ábrázolása A vízfolyás vízjárási viszonyait elsősorban a vízgyűjtő terület és a vízfolyások magassági- és esésviszonyai jellemzik. A vízfolyás medrek esésviszonyait a legáttekintlietőbben a közös koordináta- rendszerbe rajzolt és a torkolati szelvényeknél csatlakozó valamennyi mederszakasz és a mellékpatakok völgyeinek geodéziai hossz-szelvénye mutatják (IV.-5. ábra). 23
