Zsuffa István: Műszaki hidrológia IV. (Budapest, 1999)

6.1. A MAGYAR HIDROLÓGIAI ATLASZ

vízfolyás jellemző vízjárási P paramétereit a vízfolyás torkolattól mért L távolságának a függvényében ábrázoló

P = f(L) 6.7

vonal.

Az előzőekben arról írtunk, hogy forrástól kiindulva rendezzük az adatokat. A függvényszerű ábrázolásnál azonban célszerűbb a teljes pontossággal kijelölhető torkolattól mért pontos távolságokban ábrázolni a kérdéses szelvények adatait mert a forrás, a torkolattal ellentétben nem egyértelműen rögzíthető. Számos vízfolyásnak, például a Mecsekben a Völgységi pataknak a bővizű forrásai a patakvőlgy alsóbb, mélyebb szakaszain csatlakoznak a befogadó patakhoz. A patak legfelső szakaszának vize, kis- víz idején is a patakfenék igen hosszú szakaszán, igen kicsiny fajlagos hozammal szivárog ki a megcsapolt altalajból. Nagyobb folyók esetén a folyó tényleges legfelső szakaszát még nem is rögzítettük: Ruandában például több mint 5 forrást jelölnek úgy a helybeliek mint a Nílus első forrását.

Természetesen a vízhálózatnak a térképén kijelölhető az a vízfolyás, amelynek „fő befogadója” a hálózaton belül a leghosszabb. Ez a rendezési elv gépesíthető. (IV.-2. ábra),__________________________________________

________________________

IV.-2. ábra

A történelmi, földrajzi hagyományok, esetleg a bővebb vizű források, illetve nagyobb területű, vagy hozamú részvízgyűjtő területek miatt hidrológiai okok következtében a tényleges „fő befogadó”, a „fővízfolyás” a ^í^g^fö^új^l^neín a leghosszabb

\

17