Zsuffa István: Műszaki hidrológia IV. (Budapest, 1999)
7.1. A VÍZJELZÉS, AZAZ A PILLANATNYI VÍZJÁRÁSI HELYZET ÉRTÉKELÉSE ÉS KÖZZÉ TÉTELE
A sokszor évtizedekig tartó belvízmentes időszakok után jelentkező belvizek idején azonban a védekezéssel párhuzamosan végzendő sajátos hidrometriai mérések a leggyakrabban nem voltak megszervezhetők. A hidrológiai, vízháztartási vizsgálatok mellett azonban az elöntött területek pontos rögzítése a tényleges károk felmérését is szolgálja. Ezért ezen fontos adat pontos rögzítésére jobbak a lehetőségek: repülőgépekről készített légifelvételeknek térképi másolásával az elöntött felületek nagysága 1-2 %-os pontossággal határozható meg. A légi- lelvételeknek a térképekre való illesztésével a számítógépes Földrajzi Információs Rendszer segítségével az elöntések vízmennyisége is kellő pontossággal számítható. A felsorolt mérések és megfigyelések elsősorban a következő belvizek elleni védekezésre való felkészülést szolgálják. A hóvíztartalom, a talajfagy vastagság és talajnedvesség adatok alapján a várható belvizek területi szempontból legveszélyesebb zónái kijelölhetők. Az 1963 évi hatalmas olvadásos árvíz előtt, például a Dunántúlon az előzőleg felmért hóvíztartalom , talajnedvesség és talajfagy vastagság adatok alapján már látni lehetett, hogy a kritikus helyzet a Nádor Csatorna és a Veszprémi Séd vízgyűjtő- területén alakul ki, de a délebbi részeken a helyzet enyhébb lesz. A Középdunántúli Vízügyi Igazgatóság ezen előzetes tájékozódás alapján készült fel a sikeresnek bizonyult védekezésre. Ezen belvizes helyzetjelentések azonban előrejelzéseknek nem nevezhetők, hiszen csak a veszély földrajzi helyek szerinti összehasonlítására adnak lehetőséget, de a várható események numerikus jellemzésére nincsen lehetőség. A hótakaró víztartalmának, valamint a talaj nedvességének és fagyott réteg vastagságának viszonylag pontos ismerete legfeljebb a domb- és hegyvidéki tározó medencék üzemeltetéséhez adja a várható vízmennyiségek alsó határérték adatait, hiszen a hótakaró olvadását sokszor az óceán felől érkező melegfrontok esőzése gerjeszti. A belvíznek, az olvadásos árvizeknek a nagyságát nemcsak a hótakaró víztartalma, hanem az olvadás üteme is döntően alakítja: a fokozatos felmelegedés esetén a nappali lassú olvadást az éjszakai „visszafagyás” tovább fékezi, a nyugati óceáni melegfrontok hozta hirtelen felmelegedést a legtöbbször még nagykiteijedésű esőzések is kísérik. Nyilvánvaló, hogy azonos víztartalmú hótakarók vize ez utóbbi esetben sokkal veszélyesebb belvízi helyzetet okoz, mint a lassú fel- melegedés olvadó vize. A belvízveszély numerikus előrejelzése tehát olyan komplex feladat, ami csak a meteorológiai folyamatoknak a Meteorológiai Intézet általi numerikus előrejelzéseivel összekapcsolva valósítható meg. 7.1.2. A VÁRHATÓ ÁRVÍZVESZÉLYEK RIASZTÁS JELLEGŰ JELZÉSE Az árvízi előrejelzések iránt inár a múlt században felmerült igény volt az egyes folyók, illetve hazánkban az egész ország területére kiterjedő vízrajzi szolgálatoknak a megszervezése. A vízrajzi adatok alapján, a megfelelő statisztikai módszerekkel kidolgozott árvízi előrejelzések ma a hazai igen sikeres árvédekezéseknek az egyik legfontosabb alapja. Ezen árvízi előrejelzéseknek azonban más, fontos alkalmazási területük is van. 184
