Zsuffa István: Műszaki hidrológia IV. (Budapest, 1999)
6.1. A MAGYAR HIDROLÓGIAI ATLASZ
A felső táblázat adatainak a megfelelő azonosítása végett ezen Hidrológiai Atlaszok külön térképen mutatják be a táblázatnak megfelelően felbontott vízrendszert, a vízgyűjtő határokkal és a részvízgyűjtő területeknek a táblázat szerinti számozásával (IV.- 1. ábra). A vízhálózat jobb áttekintése végett ezen atlaszokban a vízfolyások párhuzamos egyenes vonalakkal leegyszerűsített ábráját is mellékelték. A kiadványsorozat megjelenése óta eltelt 35-40 év alatt a vízrendszerekben némi változás történt: a malmok államosításával felszámolt malomcsatornák is megszűntek és így a korábban ezen malomcsatomákba torkolló mellékpatakok most már közvetlen a fővízfolyáshoz csatlakoznak. Sok jelentős, hazai eredetű patakunk, például a Marcal, Völgységi patak, vízgyűjtő területeinek a vízfolyás hossza menti alakulása ezen ma- lomcsatomák felszámolása miatt jelentősen módosult. Ezen változások miatt már az 1970-es években felvetették a Hidrológiai Atlaszok újabb kiadásának szükségességét. 6.1.1. A MAGYAR HIDROLÓGIA ATLASZ SZÁMÍTÓGÉPI VÁLTOZATA, A GEO-HYDR PROGRAM Az 1879 óta évente kiadott vízrajzi évkönyv nyomdai kézirata 1968-tól számítógép segítségével készül. Ennek megfelelően az új hidrológiai atlaszok szerkesztésének igen nagy mennyiségű és pontos munkát igénylő mérési, számítási munkáit is számítógéppel végezzük. A számítógép segítségével végzett planimetrálás és a vízfolyás hosz- szak megmérése mellett a gép segítségével számos olyan numerikus feladat is végrehajtható, amellyel a térképről leolvasható adatokból a vízjárásra jellemző paraméterek kiszámíthatók. A számítógép adattárába a terület adott méretarányú térképét kell, megfelelő koordináta leolvasó berendezés segítségével betölteni. A különböző „Földrajzi Információs Rendszerek” (GIS) megfelelő adatbeolvasó módszereivel elsősorban a vízhálózatot, a részvízgyűjtő területek határvonalait és a terep szintvonalainak a hálózatát kell betölteni. E fejezet írása idején ugyanis a vízgyűjtő területek vízválasztó vonalainak a gépi szerkesztésére megbízható program még nem készült. A gépi számítás eredményeinek pontossága, amint azt 1956-ban Szesztay Károly a Vízügyi Közleményekben numerikusán matematikailag elemezte, és amit ezen könyvünkben most bemutatunk, nyilvánvalóan a felhasznált térképek méretarányától függ. A vízfolyások hossza beolvasott értékének nem csak a pontossága, hanem maga ezen hosszúság nagysága is a méretarány függvénye. A kisebb méretarányú, a terepet részletesebben ábrázoló térképeken a vízfolyások kisebb kanyarulatait is ábrázolni lehet, a nagyobb méretarányú térképek ezen kanyarulatok helyett folytonos, csak a térkép méretarányával arányos ívű, nagyobb kanyarokat ábrázolják. Tehát minél kisebb a méretarány N nevezője, vagyis minél részletesebb a térkép annál nagyobb a térképen meghatározható lt. A vízfolyás tényleges L hosszát pontosan csak az 1:1 méretarányú „térképen”, vagyis magán a terepen mérhetjük. A térkép N 14
