Zsuffa István: Műszaki hidrológia IV. (Budapest, 1999)
6.2. A VÍZFOLYÁSOK VÍZRAJZI ADATGYŰJTŐ ÁLLOMÁSAI ÉS A VÍZKÉSZLET JELLEMZÉSHEZ HASZNÁLHATÓ ADATOK
A függvények tűrési sávjai a két paraméter szórásából közvetlenül nem számíthatók. A számítógép ezért inkább valamennyi Ti évszakbeli, illetve az egész T0 évi görbe esetében az összes 10 napnál hosszabb kisvízi időszakra külön-külön illesztett görbéknek, esetenként számított paraméterű dimenzió nélküli görbéit egymásra rajzolja és a görbe halmaz elemeinek legmagasabb, és legalacsonyabb 5, illetve 30%-nyi vonalait törölve a maradék görbehalmazok burkolóival határozza meg a 95, illetve 70%-os megbízhatóságú tűrési sávokat. A 3., a vízjárás vízfolyás menti strukturált sztochasztikus folyamatának szerkezetét jellemző időinvariáns függvény, a „folyómederbeli árhullám-transzformáció”. Ez a vízfolyások azon „folyómeder szakaszait” jellemzi, amelyek két mellékága közötti szakaszán a meder két oldalához csatlakozó részvízgyűjtőkről származó felszíni lefolyások az árhullámokat nem befolyásolják. Az árhullámoknak az úgynevezett folyómederbeli transzformálódását szabályozó időinvariáns függvényt a vízfolyás medrében „tárolt” S(t) vízmennyiségek és a mederbe felülről befolyó Qb(t) vízhozam és a medret alul elhagyó Qk(t) vízhozam közötti medertranszformációs összefüggés alakítja, amelynek négy paraméterét árhullámonként és folyómeder szakaszonként számítva lehetőségünk van arra, hogy ezen paraméterek átlagértékeit és ezen pataméterek empirikus szórását, azaz a vízfolyás adott folyómeder szakaszának harmadik időinvariáns függvényét rögzítő paramétereket a folyó hossza mentén hossz-szelvényszerűen ábrázoljuk. A folyómeder árhullám-transzformációját mutató 3. időinvariáns függvény paramétereit mutató hossz-szelvények adatait, amint arra az előzőekben már utaltunk, az árvízi tetőzések hidrológiai hossz-szelvényének a szerkesztésénél használjuk. A nagy folyók mederfelvételeinek és a folyó mentén permanens vízjárások során végzett, vízhozam- és esésmérések adataiból számított érdességi adatok hosszszelvényei alapján a folyómeder szakaszok árhullám-transzformációját hidraulikai úton is számíthatjuk, amely számítás során kidolgozandó differenciálegyenlet előbb említett peremfeltételeit, azaz a mederszelvények adatait és az érdességeket ezen helyszíni mérések során a számítógéppel kell a differenciálegyenletbe „kalibrálni” majd a differenciálegyenlet megoldását ugyancsak helyszíni vízhozammérésekkel lehet és kell „verifikálni”. A vízjárásnak vízfolyás hossza menti strukturált sztochasztikus folyamatának szerkezetét jellemző 4. időinvariáns függvény, az összetartozó kisvízhozamok torkolatának, vagy a torkolat közeli vizhozam-nyilvántartási szelvényének ugyancsak azonos időpontban mért vízhozamával „redukált kisvízi vízhozam hossz-szelvényét” nagyobb folyóink vízhozam-nyilvántartó állomásai adatsorainak segítségével meg lehet szerkeszteni. A nagy folyók, a Duna, a Tisza esetében azonban nemcsak a kisvizek különböző eredete, a Duna esetében a minimális gleccser-víz, karsztvíz, a vulkanikus hegységek résvize és a szemcsés talajok megcsapolt talajvizének különböző jellege zavarja az egységes modell megszerkesztését, hanem az, a tény is hogy a 100 000 km2-nél na6.140 166
