Zsuffa István: Műszaki hidrológia IV. (Budapest, 1999)
6.2. A VÍZFOLYÁSOK VÍZRAJZI ADATGYŰJTŐ ÁLLOMÁSAI ÉS A VÍZKÉSZLET JELLEMZÉSHEZ HASZNÁLHATÓ ADATOK
ezt a térképet használjuk a 3%-os árvizek becslésére, hanem éppen ellenkezőleg, ezt az ország árvízi viszonyait földrajzilag jellemző térképet szerkesztjük meg az egyes hazai eredetű vízfolyások vízhozam-nyilvántartó szelvényein észlelt adatokból számított 3%- os meghaladási valószínűségi árvízhozamok és a vízgyűjtő területek négyzetgyökének hányadosai alapján. Az említett térképek az egyes régiók, vízgyűjtő területek, országok és országrészek hidrológiai viszonyainak áttekinthető jellemzését szolgálják. A műszaki hidrológiában az új művek méretezésénél, megépült művek üzemeltetésénél a kérdéses vízrendszer adott szelvényének a vízjárását kell a közvetlen megfigyelések adatainak egzakt matematikai statisztikai feldolgozásával, a méretezési feladatnak megfelelően jellemezni. A felsorolt, bemutatott térképek az egyes szelvényekre végzett számítások összevetésére és az eredményeknek minimális mértékű területi transzformálására használhatók. 6.3.5. MAGYARORSZÁG VÍZKÉSZLETÉT JELLEMZŐ SZÁMÍTÓGÉPI PROGRAMRENDSZER Sajó Elemér I. Vízgazdálkodási Kerettervéhez alkalmazkodó a Tiszántúl öntözését biztosító hatalmas terv készítése, majd a terv megvalósítása során merült fel először második legnagyobb folyónk, a Tisza hasznosítható vízkészletének a problémája. E kérdés megoldására Mosonyi Emil professzor úr vezetésével végzett igen eredményes hidrológiai, vízgazdálkodási vizsgálatok (Mosonyi, Mátrai) biztosították a munka sikeres továbbfejlesztését, befejezését. Amidőn 1954-ben megkezdődött a II. Országos Vízgazdálkodási Keretterv kidolgozása, a vízkészletek előzetes feltárásával alapozta meg Lászlófly Woldemár professzor úr az általa műszaki hidrogeográfiának nevezett új tudományágat. E munka eredményeként jelentek meg azok a kiadványok amelyek az ország vízkészletét jellemző numerikus mutatókat hazánk bármely pontjára szolgáltatták. 20 év elmúltával a műszaki hidrológiai elemzések alapját jelentő hidrológiai megfigyelések, alapadatok tartománya hazai vízrendszereinken igen nagy arányban kiterjedt, az adatok terjedelme meghatványozódott, megbízhatóságuk, pontosságuk is sokszoro- zódott. Emellett a vízgazdálkodási tevékenységet megalapozó méretezési, optimálási eljárások módszertana is igen nagy mértékben fejlődött és az új, hatásos, de sok esetben igen munkaigényes számítási módszerek végrehajtására már a számítógépi kapacitás rendelkezésre állott. Ennek megfelelően a III. Vízgazdálkodási Keretterv új vízkészletfeltáráson alapult, amelynek eredményei újabb kiadványsorozatban jelentek meg (Magyarország vizeinek műszaki hidrológiai jellemzése 1-10 kötet, Vízgazdálkodási Intézet). A III. Vízgazdálkodási Keretterv kidolgozásánál használt adatok azóta újabb 20 év egyre pontosabb adatsorával bővültek. Új problémák és ezen problémák újabb megoldásai is részei már a mai vízgazdálkodási tervezésnek, a gépi számítástechnika pedig ma már mindenkinek a közkincse. Nyilvánvaló tehát, hogy a 20 év előtti „vízkészletfeltárás” ismét megújítandó. 118
