Zsuffa István: Műszaki hidrológia IV. (Budapest, 1999)
6.2. A VÍZFOLYÁSOK VÍZRAJZI ADATGYŰJTŐ ÁLLOMÁSAI ÉS A VÍZKÉSZLET JELLEMZÉSHEZ HASZNÁLHATÓ ADATOK
A vízkészletek területi eloszlásának egyik mutatója a fajlagos lefolyás sok évi átlagát ábrázoló q(x,y) térkép. A ma már az észlelt adatokból számított lefolyási értékek, az Eszéky-Virág féle szórási a[q(x,y)] térkép mellett kiváló vízfoldrajzi értékelésre ad alkalmat a Szesztay Károly professzor által bevezetett r(x,y) „lefolyási tényező” térkép, amely a sok évi fajlagos lefolyás q(x,y) és az évi csapadékösszegek sok évi átlaga C(x,y) szintvonalas térképek adatainak, szintvonalainak q(x, cM a hányadosa (lásd Műszaki Hidrológia II.-57. ábra). Ismételten hangsúlyozzuk, hogy ez a hányados, azaz a „lefolyási hányados” csak a sok éves átlagokra értelmezhető. Egyes csapadékok sztochasztikus eseményeinek lefolyási hányada fizikailag alig értelmezhető, gyakorlatilag pedig nem használható a múlt századi szándékokkal ellentétben. A hasznosítható természetes vízkészletek területi alakulását szintvonalas térképen ábrázolni nem lehet, mert a vízfolyásokból tartósan, aszályos időkben is kiemelhető kisvízhozamok a felszín alatti vízkészletekből származnak. Ezen készlet egyrészt a területnek a felszíntől független geológiai rendszerétől, másrészt ezen felszín alatti víztartó rétegek megcsapolásának módjától, például forrásoktól, vagy a vízfolyásnak a réteget átvágó medrének a megcsapolásától függ. A tározós vízgazdálkodással biztosítható nagyobb vízkészletek maximális értéke a vízgyűjtő terület magasabb zónáiból gravitációsan a területre vezethető középvízhozam. Ezen vízmennyiséget a kérdéses szint fölötti vízgyűjtő terület fajlagos lefolyásának az integráljából becsülhetjük meg. Ezen vízmennyiség a vízgyűjtő terület szint alatti területének bármely pontjába gravitációsan elvezethető. így tehát a felső területről származó középvíz-mennyiséget ha elosztjuk az alsó területtel megkapjuk azt a fajlagos vízhozamot amellyel ezen alsó terület vízigénye, a terület fölötti maximális tározók megépítésével biztosítható. Azaz a tározással maximálisan biztosítható fajlagos vízkészletek szintvonalas térképét a topográfiai szintvonalas térkép alapján szerkesztjük meg: hnm_______ j q(x,y,h)- A(h)dh Mmax(h.) = —-----r----------------- 6.118 / A(h)dh ^mín ahol az Mma*(hi) fajlagos maximális hasznosítható vízkészlet szintvonala a topográfiai térkép H(x,y) = h szintvonalával azonos; hn)ax a vízgyűjtő legmagasabb, hmin pedig a legalacsonyabb pontja. Ezen térképeket tehát vízgyűjtőterületekre külön-külön szerkesztjük meg. y) 6.117 116