Zsuffa István: Műszaki hidrológia IV. (Budapest, 1999)
6.2. A VÍZFOLYÁSOK VÍZRAJZI ADATGYŰJTŐ ÁLLOMÁSAI ÉS A VÍZKÉSZLET JELLEMZÉSHEZ HASZNÁLHATÓ ADATOK
A vízjárás szempontjából nem közömbös a talajtan és a geológia, amelyet á geológus kollégákkal kell együtt elemezni. A növényborítottság is tanulmányozandó. A növényborítottsági térképek természetesen a vízgyűjtő területek vízjárásának elemzéséhez ugyancsak nélkülözhetetlenek, amelyeket az agrártudományi szakemberekkel kell együtt elemezni. A földrajzi szintvonalas térképek alkalmasak arra, hogy az egyes vízgyűjtő területek eróziós viszonyait, illetve elméleti vízerőkészletét jellemezzük (IV.-40., IV. -41. ábra). Ehhez azonban a vízjárási viszonyok ábrázolására is szükség van. 6.3.4.1.2. Magyarország felszíni lefolyási viszonyait jellemző hidrológiai térképek A víz földi körforgásának egyik legfontosabb és a műszaki hidrológia szempontjából kezdetnek nevezhető folyamata a csapadék. A felszíni lefolyás kialakulása szempontjából, a lefolyást gerjesztő csapadéknak időbeli alakulásával együtt a csapadékfolyamat térbeli megoszlása is igen fontos alaptényező. Amíg a csapadék időbeni alakulását egy-egy jól megválasztott állomáson műszerekkel regisztrálják, valamint számos észlelési pontban naponta észlelik, addig a térbeli változások csak ugyanezen állomások szinkron észlelt adatainak utólagos feldolgozásával követhető. Az egyes csapadékok, többnyire csapadékos napok területi eloszlását ábrázoló izovonalas térképek (IV.-42. ábra) a napi meteorológiai jelentések elemei. A havi, évszakos, éves csapadékösszegek területi eloszlása a mezőgazdaság, illetve az azt befolyásoló talajvízháztartás szempontjából fontos mutató. Ezeknek a megszerkesztésével is az Országos Meteorológiai Szolgálat foglakozik. A csapadék és más légkörfizikai megfigyelések már a múlt században arra a következtetésre juttatták a meteorológusokat, hogy a csapadék területi megoszlása természeti törvényeket követ. Előbb, a múlt század végén a francia meteorológusok még azt állították hogy a csapadék mennyisége numerikusán rögzíthető lineáris kapcsolatban van a földrajzi pontnak a tengertől való távolságával és a tengerszint fölötti magasságával. Ezt a szimplifikáló felfogást 1889-ben Bogdánfy Ödön vonta kétségbe (Bogdánfy 1889), hangoztatva az egyéb földrajzi adottságoknak, az éghajlati kitettségeknek és az egyes csapadékok során mutatkozó légköri folyamatoknak a jelentőségét is. A véletlen jelenségekkel terhelt földrajzi jellegű folyamatot mérőállomásokon mért csapadékok T naptári időszakok, hónapok, évszakok, évek szerinti összegeinek átlagos értékeit ábrázoló CT(x, y) izovonalas csapadék térképekkel jellemezték. A csapadék idő és térbeli változásainak együttes jellemzésére vezették be a meteorológusok az egyes években észlelt havi, évszakos és éves csapadék összegeinek a sok éves átlagos csapadék összegek %-ban ábrázoló térképeket (IV.-43. ábra). A hidrológiai ciklus közvetlen megfigyelésekkel alig követhető folyamatát, a párolgást közvetett úton számítjuk (lásd Műszaki Hidrológia I. 3.1.3 szakaszát). Szesztay Károly professzor úr részletes vizsgálatai alapján az egyes naptári hónapok valóságos párolgásának eltérése a sok évi átlagtól a párolgást befolyásoló légköri adatoknak, a léghőmérsékletnek, levegő relatív nedvességtartalmának a sok évi átlagtól való eltérésétől függenek. 109
