Zsuffa István: Műszaki hidrológia IV. (Budapest, 1999)

6.2. A VÍZFOLYÁSOK VÍZRAJZI ADATGYŰJTŐ ÁLLOMÁSAI ÉS A VÍZKÉSZLET JELLEMZÉSHEZ HASZNÁLHATÓ ADATOK

hajlásszögekhez tartozó szintvonal távolságok egyértelműen meghatározhatók, amelyek alapján a domb- és hegyoldalak lejtői „kategóriákba” sorolhatók.

Ilyen lejtő kategória térkép alapján minden szelvényre kiszámítható a vízgyűjtő- terület „lejtőkategória-eloszlás görbéje” és a magassági eloszlásokat ábrázoló hosszszelvényhez hasonlóan megszerkeszthető a lejtő-kategória eloszlás hidrológiai hosszszelvénye is (IV.-39. ábra).

VÁZL A TOS VÖL G YHOSSZ - SZEL VEN Y

S iOO^r jjo *

t 300- 38ű^

^ 200- \

$ 100 - §

5

6 0-K v

H'f(L)

Vä- %

v

?

Nyíri p 12,9

Bisó p.

* 1 $ BÓzsva p

f

I 2?- <4. g I 20 C Ü «

| Távolság a torkolattol, L, km

IV.-39. ábra

Megjegyezzük, hogy ezen lejtőkategória térkép kézi szerkesztése igen fáradságos, hosszadalmas munkának bizonyult. Ezért a geográfiában az egyszerűbben (bár nem egyértelműen) szerkeszthető „reliefenergia” fogalmát és az ezt ábrázoló térképet vezették be. A „reliefenergia” alatt az egy négyzetkilométeren belüli maximális szintkülönbséget értették. Ennek meghatározásánál azonban nyilvánvalóan a lejtőkategória szintvonalai előzetes meghúzásának döntő szerepe van és így egyértelmű eredmények nincsenek.

A vízjárás és különösen a hótakaró víztartalma, a talaj párolgása szempontjából fontos adat még az egyes hegyoldalak dőlésének iránya, azaz az égtáji kitettsége. A szélirányok kategorizálásának megfelelő 8-16 iránynak megfelelő lejtők ( pld: észak, észak-északkelet, északkelet-kelet, kelet, délkelet-kelet, dél-kelet, dél-délkelet, dél, stb.) a turistatérképen a szintvonalak alapján a számítógéppel egyértelműen rögzítendők. Ezen megfelelő térkép alapján a vízfolyás egyes szelvényeiben a lejtők éghajlati kitettsége a szokásos módon ábrázolandó.

106

Rontva