Zsuffa István: Műszaki hidrológia IV. (Budapest, 1999)
Tartalomjegyzék
6. A REGIONÁLIS MŰSZAKI HIDROLÓGIA. VÍZRENDSZEREK, ORSZÁGOK VÍZKÉSZLETFELTÁRÁSA A legtöbb műszaki feladat megoldásának első fázisában, a feladat megoldás kidolgozásának előkészítésekor, a társadalom, vagy egyes vállalkozók felmerülő igényeit kell műszaki módon megfogalmazni. A végrehajtandó munkákat tehát legtöbbször az esetenként jelentkező társadalmi, egyéni igények határozzák meg. A vízgazdálkodás területén ezen igények jelentkezését a piac világára azonban nem bízhatjuk: az árvízi és aszály károk elhárításának igénye spontán módon csak a károk, katasztrófák bekövetkezése után jelentkezne. A vízgazdálkodás, és ezen belül a hidrológia feladata, hogy ezen veszélyekre, ezen veszélyek elhárításának szükségességére, a társadalomnak a figyelmét idejekorán felhívja. Ezt a feladatát a magyar vízgazdálkodás több mint 150 éve módszeresen teljesíti. A hazai vízgazdálkodás országos tevékenységének és így a szervezett magyar vízgazdálkodásnak megteremtői, Széchenyi István és Vásárhelyi Pál hatalmas Tisza szabályozási tervükkel - amely a folyó szabályozása mellett az egész vízgyűjtőre, a Tiszántúlra és a Tiszavölgyre kiterjedt - készítették el az ország első „vízgazdálkodási” kerettervét. Ezen munkát természetesen meg kellett, hogy előzze a műszaki tervezés alapját jelentő természetföldrajzi feltáró munka, amelynek adataira támaszkodva készült el ezen világviszonylatban egyedülállóan nagyszerű és 100%-os sikerrel végrehajtott hatalmas munka. Ezen első hazai kerettervezés alapját jelentő vízrajzi felvétel a Vásárhelyi Pál által irányított „Duna és Tisza mappáció” nem szorítkozott a folyómedrek topográfiai felvételére. Huszár Mátyás és Vásárhelyi Pál a világon elsőnek végzett folyami vízhozammérései, valamint a folyami vízállások napi észlelése mellett Vásárhelyi Pál a folyómeder geodéziai felvétele mellett a folyó felszíni áramlási viszonyainak a felmérését, majd e mérések ábrázolását is megszervezte megelőzvén ezzel az utóbbi évtizedek mederfelvételi technikáját. Nyilvánvaló, hogy az alkotó zsenialitása mellett ezen alapos feltárásnak köszönhetően a Tisza évszázada a világnak egyik, sőt talán egyetlen, oly módon szabályozott folyója, ahol az árvédelmi biztonságot nemcsak szokványosán megépített árvédelmi töltések, hanem a vízjárás szabályozása biztosítja. Az árvédelemmel összehangolt folyószabályozási munkák eredményeként a Tiszán megszűnt az árhullámok egymásra-halmazódása és megszűnt a jégtorlasz képződés veszélye. Vásárhelyi zseniális munkájának méltó folytatásaként készült el Sajó Elemér kezdeményezésére az ország egészére kiteijedő első országos „vízgazdálkodási keretterv”. Ez a munka volt az alapja Lampl Húgó és Trümmer Árpád „Tiszántúl öntözése” regionális tervének, amely nagy részének megépültével a Vásárhelyi által stabilizált folyó vizével ma a Jókai által pokolinak minősített mocsárvilág helyén virágzó mezőgazda- sági területeket öntözni lehet. E terv szerint épült vízlépcsők biztosítják a folyók hajózhatóságát, üzemelési költség nélküli jelentős levegő- és térszennyezés nélküli elektro7
