Zsuffa István: Műszaki hidrológia III. (Budapest, 1999)
5.2. A VÍZÉPÍTÉSI MŰVEK HIDROLÓGIAI MÉRETEZÉSE
aminek T = — =-----í-----= 363fév] P 0,002754 1 1 5.114 visszatérési idő felel meg. Ez a 30 évvel később, kétszer olyan hosszú adatsorból becsült érték kiváló összhangban van az 1965-ben a Bernier módszerrel becsült 50%-os tűrési sáv középadatával. Azonos módon végrehajtott számítással a Tisza 1970 évi szegedi maximális árvízhozamának valószínűségét a 1,02%-ra, az ezzel egyidejű Maros makói árvízhozamának a valószínűségét 0,2%-ra, azaz 500 éves visszatérési időre becsültük. Ezen árvizek óta eltelt 30, 25 illetve 15 év alatt észlelt adatok a rendelkezésre álló statisztikai minták nagyságát jelentősen megnövelték. A múltban észlelt rekordvízhozamok ma már a statisztikai minta adott elemét képezik. Az azóta összegyűjtött újabb adatokkal való egységes feldolgozás a rekordárvizek észlelési időpontjában, a fenti módon meghatározott meghaladási valószínűségek becslésének megbízható voltát, amint azt a Duna mohácsi árvízi adatának elemzésénél említettük, minden vízfolyásnál, a Tisza 1970 évi, Marosnak ugyancsak 1970 évi, a Fekete Körös 1974 évi és a Fehér Körös 1980 évi árvizeinél igazolták. S.2.2.2. Az észlelt nagy árvizek megismétlődésének a valószínűsége Az 1970 évi tiszai árvízzel egyidőben a Maros makói szelvényében észlelt 624 ernes tetőző vízállás meghaladási valószínűségét az előzőekben bemutatott módon 0,005%-os meghaladási valószínűségű, azaz 200 éves visszatérési idejű árvíznek értékeltük. Alig telt el azonban 5 év az 1975 évi Maros-árvíz 626 cm-rel tetőzött Makónál. A laikusok ezt követően hevesen bírálták a matematikailag egzakt számítások eredményét. Teljesen értetlenül fogadták azt az érvet, hogy a 0,005%-os valószínűség reciproka, a 200 éves „visszatérési idő” igen hosszú, elméletileg végtelen hosszú idő alatt észlelhető, 624 cm-es vízállást meghaladó árhullámok közötti időszakok átlaga, amely időszakokhoz az 5 éves időszak is hozzátartozhat. * A Maros évi maximumainak elméleti eloszlásfüggvénye nehezen rögzíthető, hiszen a 10 000 km2-nél nagyobb, de 100 000 km2 kisebb széles vízgyűjtőterületen a vízhozamadatok nem függetlenek, és az egymástól független mellékvízfolyások száma is kisebb 10-nél. Ezért az évi maximális vízhozamok elméleti eloszlása sem Gumbel vagy Frechet, sem pedig Normál eloszlású nem lehet. Mivel azonban Hajós Sámuel már 1891-ben igen pontos vízhozamméréseket végzett Makón ezért az 1891-1995 közötti adatsorral a Bemier módszer szerint a két éves időegységek maximumainak feltételesen illeszkedő Frechet eloszlásfüggvénye és az 5 évenkénti maximumok feltételesen illeszkedő Gumbel eloszlása a Maros maximális áreloszlásait feltételesen jellemzik. Ezen két matematikai statisztikai függvény szerint a 100 éves visszatérési idejű marosi árvízhozam 2400 m3/s, a 200 éves az 3000 m3/s, amelyekből a tetőző vízállások a jelenlegi érvényes vízhozamgörbe alapján 550 és 625 cm-re becsülhetők. Ezeknek a számításoknak a táblázatait és ábráit a Hidrológiai statisztika könyvben mutatjuk be részletesen. 86
