Zsuffa István: Műszaki hidrológia III. (Budapest, 1999)
5.2. A VÍZÉPÍTÉSI MŰVEK HIDROLÓGIAI MÉRETEZÉSE
árvízi, kis és középvízi hidrológiai hossz-szelvényeket, azaz az évi maximális árvízhozamok számtani középértékeit: a KNQ közepes évi nagyvizeket, az évi legkisebb vízhozamok hasonlóan értelmezett számtani középértékeit: a KKQ közepes évi kisvizeket és a KöQ közép-vízhozamokat a folyó torkolatától mért L távolság függvényében ábrázoló grafikonokat. 1952-ben a II. Magyar Vízgazdálkodási Keretterv előkészítése során Lászlófíy és munkatársai megszerkesztették valamennyi hazai folyónknak ezen hosszszelvényeit, amely munka a korszerű műszaki hidrológia alapja lett. (Lászlófíy, 1954) Az első hossz-szelvénysorozatban a folyó árvizeit az úgynevezett KNQ közepes évi árvízhozamok jellemezték, azaz a évi legnagyobb árvizeknek a középértéke. A szerkesztésnél nyilvánvalóan fel kell használni valamennyi rendelkezésre álló információt, elsősorban a vízfolyás vizhozam-nyilvántartási szelvényeinek vízhozam adatsorait. Az egyes vízhozam-nyilvántartási szelvényekre számított adatok az alapja a szerkesztésnek, de a szerkesztés során több információt is felhasználunk: számba kell vennünk az egyes szelvények vízgyűjtő területeinek nagyságát, topográfiai, talajtani, klimatológiai viszonyait is. A megszerkesztett hossz-szelvény ezen információ összességének az eredménye. A hidrológiai hossz-szelvény tehát nemcsak a vízgazdálkodási tevékenység részére szolgáltatja az alapadatokat, hanem szerkesztésénél a hidrológus a vízfolyás komplex megismerésével, a hidrológiai összefüggések feltárásával megbízhatóbb értékeléssel tudja a vízfolyás menti hidrológiai viszonyokat feltárni és ezért ez a hidrológiai hossz-szelvény az alapja a „hidro-geográfiának” is. A szerkesztés során az egyes számított, vagy mért adatok esetleges hibái „visszacsátolás” jelleggel kiütköznek, javíthatókká válnak (Lászlófíy, 1954). Ezen ábrázolási mód természetesen kiterjeszthető az adott valószínűségű árvizekre, illetve a különböző p meghaladási valószínűségű NQ árvízi tetőző vízhozamok közös koordinátarendszerben is ábrázolhatok a folyó torkolatától mért L távolság függvényében: Nyilvánvalóan a folyó vizhozam-nyilvántartó mérceszelvényeiben meghatározott p meghaladási valószínűségű árvízhozamok szolgáltatják a vonalsereg megszerkesztésének az alapját. Az 20. ábrán, a Sajó árvízi hidrológiai hossz-szelvényén a Bódva mellékvízfolyás NQ*(p) árvízhozama azonban csak a megrajzolt lépcsős vonal ellenőrzésére, a Bódva L* torkolati szelvényét jellemző DNQ*(p) „vízhozam lépcső” felső korlátjaként, illetve a befogadó torkolat alatti L*-0 szelvényét jellemző NQ(L*-0,p) vízhozam értékének alsó korlátjaként használható'. Azaz az árvízi hidrológiai hosszszelvényekben a mellékvizek L* torkolati szelvényeiben a vízhozam lépcsőknek NQ = f(L,p). 5.72 DNQ*(p) = NQ(L* - 0, p) - NQ(L*+ 0, p) 5.73 értékére felírható, hogy DNQ*(p) < NQ*(p) 5.74 64