Zsuffa István: Műszaki hidrológia III. (Budapest, 1999)
5.4. A VÍZJÁRÁS SZABÁLYOZÁSÁNAK HIDROLÓGIÁJA
kapacitásánál kisebb vízhozammal ki kell üríteni, hogy a következő árhullámot újra üres tározótérfogat várja. Ezért tehát az árvízcsökkentő tározókat az üzemeltetés során mindig üres állapotban kell tartani. A vízhasznosítási tározókból a vízhiányokat kell pótolni. A kisvizes időszakok hossza, az igényekhez viszonyított hiányzó vízmennyiségek is véletlen jellegűek. A vízhasznosítási tározót tehát a vízigényt meghaladó vízhozamok „fölös” vízével tehát mindig azonnal fel kell tölteni és a tározót lehetőleg mindig telt állapotban kell tartani. A vízhasznosítási tározóba felülről érkező vízhozamokból csak az adott időpontban igényelt vizet engedik le a vízkivételi művel, a többi víz vagy a tározó feltöltését szolgálja, vagy a megtelt tározó árapasztó műtárgyán ömlik át az alvízbe. A komplex tarozás tetszetős, de ilyen egyszerűen meg nem valósítható sémája III.-66. ábra A legegyszerűbb kettős működésű tározót úgy építik meg, hogy a tározó műtárgyainak, árapasztó bukójának, vízkivételi zsilipjének megfelelő szinten való elhelyezésével a tározóteret két független térfogatra osztják: az alsó rész a vízhasznosítási tározótér, amelynek felső szintje felett helyezkedik el az árvízcsökkentő tározótér (III.-67. ábra) Maximális (.katasztrofális) árvíz szintje Maximális árvíz üzemi színi v Korona szint v vészktamiű v Árapasztó L eereszté zsilip áj Maximális vizhasino-'\MArvizcsokkenta tart ér oltási szint hasznosítási tározófér Korlátozó sós tározátérCvas- Kiürltheto holttér tartalék) Ki nem üríthető holttér Összetett üzemű, szétválasztott rendszerű tározó III.-67. ábra 226
