Zsuffa István: Műszaki hidrológia III. (Budapest, 1999)

5.3. A HASZNOSÍTHATÓ VÍZKÉSZLETEK

A

Qo(t*) =Qo = konstans

5.222

hipotézis erőltetése nagyon nagy lokális hibákra vezet, amelyek nyilvánvalóan a statisztikai vizsgálat eredményeit is torzítják.

Ilyen esetben tudomásul kell vennünk, hogy a Q® (t* j kezdőérték maga is véletlen esemény, amely például a B hipotézis szerint

B p|Qo (t*) á x] = 1- e~^x 5.223

exponenciális eloszlással közelíthető.

Az exponenciális eloszlás ß paramétere a valószínűségi változó várható értékének a reciproka. A Q® (t’j kezdőértékek az 5.226 algoritmus szerinti meghatározása után kiszámítjuk ezek

számtani átlagát. Az exponenciális valószínűségi eloszlásfüggvény paramétere ezen értékből :

X =

5.233

Ezen modell segítségével, amint azt a továbbiakban látjuk, a vízjárás strukturált sztochasztikus folyamatát jellemző, metszék módszerrel definiált valószínűségi változók sorozatának az elméleti eloszlásfüggvényeit lehet meghatározni.

E módszer alkalmazásánál azonban egy ellentmondásra kell a figyelmet felhívnunk. Amennyiben az t*-edik időpontban Q®(t*j értékről indul az apadási görbe X

idő elteltével a t*+) időpontban

Q(C+i -o) = Qo (t*)• e"aT = x- 5.234

lokális minimum fog kialakulni. Ezen t*+) pontban a Q®ít*+1) „felugrás”

F(x) = p[Q®(t*+1)<x]=l-e^x

5.235

162