Zsuffa István: Műszaki hidrológia III. (Budapest, 1999)
5.1. A VÍZGAZDÁLKODÁSI TERVEZÉS HIDROLÓGIÁJA
A Tisza öntözővíz-készletével kapcsolatos problémák arra késztették a vízügyi szolgálatot, hogy ezen II. Vízgazdálkodási Keretterv elkészítése előtt a Vízrajzi Szolgálat szakembereinek irányításával szervezzék meg az ország vízkészletének módszeres, részletes numerikus feltárását. E feladat végrehajtására szervezték meg a Közlekedési Minisztérium Vízügyi Főosztályának a keretében működő Vízrajzi Intézetből az önálló Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézetet. Az Intézeten belül külön osztály foglalkozott Lászlóffy Woldemár irányításával a felszíni vizek vízkészletének számbavételével és több kiváló szakember mellett ezen feltáró munka során készült el Kessler Hubert karsztvízkészlet számítási módszertana. Lászlóffy felismerte, hogy az ország vízkészlete, sőt még egyes folyóink vízkészlete sem jellemezhető egyetlen számmal: Magyarország Vízkészlete címmel megjelent kiadványsorozat „Felszíni vizek” kötetében hidrológiai hossz-szelvények sorozata szolgáltatja valamennyi hazai folyónk kis-, közép- és nagyvízhozamainak jellemző számértékeit a folyók torkolatától mért távolság függvényében (III.-1. ábra). Az ország egész területének jellemzésére pedig elkészültek a középvízhozamoknak és a vízgyűjtő terület hányadosának, az úgynevezett fajlagos lefolyásnak a szintvonalait ábrázoló térkép (III.-2.ábra). Ezen munka során született meg a „Műszaki Hidrogeográfía” tudománya. Lászlóffy ismerte fel, hogy a vízfolyások hossza mentén változó vízjárási jellemzők felelősség- teljes, bonyolult, esetenként változó módon, a jelenségek részletes elemzésével történő meghatározása nem szabványosítható, egyszerű képletekbe nem foglalható. Ugyanakkor egy-egy vízfolyás mentén felmerülő problémák megoldásánál a vízgazdálkodási munkákat össze kell hangolni, ami a numerikus eredmények összhangját követeli. A korábbi gyakorlat során a földrajzi feldolgozásokkal rögzített „hegy- és vízrajzi” adatokat, a hidrometeorológiai észlelések adataiból számított mutatókkal együtt a hidrológia numerikus módszereivel feldolgozva szolgáltatták. Ezen múltbeli durva becslési módszer, a Vízgazdálkodási Kerettervek kidolgozásakor Mosonyi és Lászlóffy professzor irányításával országos méretben a legkorszerűbb hidrológiai elemzéssel a legmagasabb szintre fejlődött A természet vízjárása szabványokba nem köthető, ugyanakkor a méretezés alapadata a feldolgozást végző mérnök szakmai műveltségének, lelkiismeretességének sem lehet a függvénye. A megoldás az, hogy minden egyes vízfolyásnak, fo- lyónak és pataknak, ezek minden szelvényének valamennyi „vízkészlet-mutatóját” központi kutatómunkával kell kiszámítani és ezen értékellet kell a távlati kerettervek kidolgozóinak, sőt a műszaki megvalósítási tervek készítőinek a rendelkezésére bocsátani. Azaz a Műszaki Hidrogeográfía a leíró jellegű földrajzi hidrológiának és a numerikus hidrológiának olyan ötvözete, amely a földrajzi hidrológiához hasonlóan minden vízfolyással, minden vízfolyás-szelvénnyel külön foglalkozik és a leíró jellemzéshez felhasználja a vízrajzi, hidrometeorológiai észleléseket, a földrajzi összefüggéseket és a numerikus hidrológia legkorszerűbb eszközeit. Az egyes vízfolyásokra így elkészített műszaki hidrológiai jellemzést pedig kiadványok formájában bocsátja tervező mérnökök rendelkezésére. Az 1954-58 között megjelent kiadványsorozat elkészülte után 20 évvel, 1978-ban időszerűvé vált a III. Vízgazdálkodási Keretterv elkészítése. 13
