Zsuffa István: Műszaki hidrológia III. (Budapest, 1999)

5.3. A HASZNOSÍTHATÓ VÍZKÉSZLETEK

A „dinamikus vízkészlet” a vízgazdálkodás legfontosabb eleme, az a kitermelhető vízhozam, amely a kitermelés ütemének megfelelő mértékben azonnal és folyamatosan pótlódik. A legjellegzetesebb dinamikus vízkészlet a vízfolyások vízhozama, amelynél többet a patakból, folyóból kitermelni, kiszivattyúzni, vagy kivezetni nem lehet, de amelyet a vízfolyás felülről érkező vízhozama azonnal pótol. Hasonlóképpen dinamikus vízkészlet a talajvízből, rétegvizekből, karsztvízből tartósan kitermelhető, a felszínről utánpótlódó víz is. Ezen definíciónak megfelelően a dinamikus vízkészlet mérőszáma az időegység alatt kitermelhető vízmennyiség, azaz a vízhozam, amelynek mértékegysége a térfogategység és az időegység hányadosa azaz a gyakorlatban a felszíni vizek esetén [m3/s], felszín alatti készleteknél [m3/nap], esetleg [m3/év].

Természetesen a vízkészleteket aszerint is osztályozhatjuk, hogy a hidrológiai ciklusnak melyik fázisához tartoznak. Ennek megfelelően következő vízkészlet fajtákat különböztetik meg:

A „csapadékvízkészlet”, amelyet elsősorban a mezőgazdaság, illetve a természet növénytakarója hasznosít. Ezen vízkészlet nyilván a természetes hidrológiai ciklusnak a része, amelyet különböző módon számításba lehet venni, amellyel megfelelő agrotechnikát alkalmazva gazdálkodni tudunk, de mennyiségét befolyásolni tartósan ma még nem lehet. (A jégesők elleni rakétás védekezés csak az esőzés intenzitását módosítja, mennyiségét nem.) A csapadékvizet egyes forrásokban, felszíni vizekben szegényes, többnyire karsztos területeken, például a Balkán egyes vidékein évszázadokkal ezelőtt ciszternákban összegyűjtve vízellátási célokra is felhasználják. Ezen felhasználásra mértékadó éves, évszakos, esetleg havi csapadék-mennyiségek meghatározását, a készletek biztosítását jellemző kockázatok mértékszámát, azaz a meg-nem-haladási valószínűségük számítását, valamint a mezőgazdaságban hasznosítható csapadékvízkészletek jellemzését és a vízellátási célokra építendő tározók méretezését a csapadékvízkészletekről szóló 3.2.11.2.4. fejezetben, illetve a tározó méretezésről szóló fejezetben részletesen tárgyaljuk.

A „felszín alatti vizek”, ezen belül a talajvíznek, a mélyebb rétegek vizének, a karsztvíznek dinamikus, illetve statikus vízkészletének meghatározása jellegzetesen hidrogeológiai feladat, amelyeket ezen vizek vízháztartási viszonyait tárgyaló 3.4.1

3.4.2 és 3.4.3 fejezetekben vázlatosan bemutattunk.

A „felszíni vízkészlet” vadózus vizeinek megújuló, dinamikus vízkészletének jellemzését tárgyalja ezen fejezetnek következő szakasza.

5.3.1. A FELSZÍNI VIZEK HASZNOSÍTHATÓ TERMÉSZETES VÍZKÉSZLETE

Valamely vízfolyás természetes vízkészlete nyilvánvalóan azonos a vízfolyás pillanatnyi vízhozamával. Ezen vízhozamok a vízfolyás vízjárása sztochasztikus folyamatát követve igen széles határokon belül ingadoznak. A folyamatosan, egyenletesen kitermelhető vízhozam nyilvánvalóan ezen ingadozó vízhozamok alsó határa körüli érték, de egyetlen számmal ez sem jellemezhető.

125