Zsuffa István: Műszaki hidrológia III. (Budapest, 1999)
5.2. A VÍZÉPÍTÉSI MŰVEK HIDROLÓGIAI MÉRETEZÉSE
5.163 Az analitikus három változós függvényt ábrázoló görbesereg, és Q0 = y szintenként becsült a(y), b(y) paraméterekkel számítóit görbék évi maximális vízmennyiségek empirikus gyakorisági eloszlását jellemző valószínűségi értékek között jelentős eltérés nincs, és így az 5.163 összefüggéssel jellemzett függvény a statisztikai sokaságot jellemző feltételes valószínűségi eloszlásfüggvény jó becslésének tekinthető. 5.2.3.3. Az adott valószínűségű árhullámkép és becslése Az árhullámok tározókkal való szabályozása a legeredményesebb árvédekezési módszernek bizonyul. Mind a hegy- és dombvidéki árvízcsökkentő tározók méretezése (lásd 5.4.3.fejezet), mind a nagyobb folyók mellett létesített oldalbukós szükségtározók (régi nevűk szerint „vésztározók”) üzemeltetési rendjének megtervezése, illetve nagy ártereken az esetleges gátszakadások lokalizálását szolgáló másodlagos védvonalak kialakítása nemcsak a mértékadó, adott meghaladási valószínűségű árvíztömegek számértékét igényli, hanem ezen „mértékadó árhullámok” időbeli függvényének, árhullámképének az ismeretét is. Ezen mértékadó árhullámképek becslésére igen sok, többé kevésbé szubjektív becslési eljárást használnak. Mindenekelőtt itt is különbséget kell tennünk a nagyobb folyók és a hegyvidéki heves vízjárású patakok árhullámai között. A folyók nagy árvizeit a nagy vízgyűjtő területére kiterjedő, e vízgyűjtő fölött leálló, „stacionárius frontokra” (Bonta,1997) szuper- ponálódó csapadékokból származó árhullámok sorozata alakítja ki, olyan módon, hogy a folyó nagy árhulláma a mellékfolyók árhullámainak halmozódásából álakul. A kisebb hegyvidéki patakok árhullámai ezzel ellentétben egy-egy hidegfront záporcsapadékának az eredői. E záporcsapadékok időbeni alakulásának statisztikai jellemzői az árhullámok alakulásában is kimutathatók. A folyók jellemző árhullámainak meghatározására általában ma már igen hosszú adatsorok állnak rendelkezésünkre. A mértékadó, P%-os meghaladási valószínűségű árhullámkép becslésére a legegyszerűbb módszer az előre már meghatározott P" meghaladási valószínűségű NQ(P") árvízhozamhoz legközelebb álló, Qmilx lokális tetőzésű árhullámkép kiválasztása. A legtöbb esetben ezen Qmax tétőző érték a P' valószínűségű NQ(P*) árvízhozammal nem azonos. A Q(t) árhullámképnek tehát valamennyi Q(t) ordinátáját a Qt')s •WO] 5.164 106
