Zsuffa István: Műszaki hidrológia II. (Műegyetemi Kiadó, 1997)
4.2 A VÍZHOZAMOK IDŐBELI VÁLTOZÁSÁNAK KÖVETÉSE
4.2.2.2.1 A hitelesítési mérések adatpárainak ábrázolása A görbe szerkesztéséhez a vízjátéknak, azaz a legkisebb és a legnagyobb észlelt vízállás közötti tartománynak a lehető legnagyobb részét lefedő hitelesítési vízhozammérések sorozatára van szükség. E méréseknek a hitelesítéshez szükséges pontosságot biztosító módszereit könyvünk 4.1.1 fejezetében részletesen tárgyaltuk. A lehető legjobb pontosság biztosítása mellett a legfontosabb a mérendő vízjárási helyzet jó megválasztása. A legkisebb vízhozamok megmérése általában problémát nem jelent, hiszen a kisvízhozamok viszonylag hosszú ideig tartó aszályok során alakulnak ki, ezért megmérésükhöz elegendő idő áll rendelkezésre. Sokkal nagyobb gondot jelent az árhullámok gyorsan lezajló áradó és tetőző vízhozamainak a megmérése, amihez rugalmas munkaszervezéssel, a meteorológiai előrejelzések, és a vízállásjelzések folyamatos figyelésével kell fölkészülni. A vízhozam megmérésével párhuzamosan természetesen a vízmércén észlelt vízállást is föl kell jegyezni, hogy a hitelesítési mérés mindkét adatot, a vízhozamot és a vízállást egyaránt szolgáltassa. A nagy pontosságú hitelesítési vízhozammérések hosz- szantartó munkája során azonban a vízállás változhat. Ezért a vízállást, az észlelés percnyi pontosságú észlelési időpontjával együtt mind a vízhozammérés megkezdése előtt, mind befejezése után föl kell jegyezni. A hitelesítő vízhozammérések adatait a vízmérce „törzskönyvéhez” (II.-I. melléklet) csatolt táblázatba jegyzik föl és ezen adatokat e táblázat mellett a számítógépi adattárban is tárolják. A táblázatba gyűjtött H átlagvizállás, Q vízhozam adatpároknak megfelelő pontokat kell a H, Q derékszögű koordinátarendszerben ábrázolni. A kapcsolat elemzésének megkönnyítésére a még kezelhető legnagyobb formátumú, mondjuk A1 méretű milliméterpapíron célszerű a koordinátarendszert megrajzolni. A vízállásokat a függőleges, a vízhozamokat a vízszintes tengely szerint szokás fölrakni. Ez a rendszer a matematikában megszokottól ugyan eltér, ahol a függőleges tengelyen a függvényértéket és a vízszintesen a független változót ábrázoljuk, de azért célszerű ezt az ellentétes rendszert használni, mert így a vízállásokat a valóságosan is függőleges vízszintváltozásokat követően ábrázoljuk, ami különösen a vízfolyások hossz-szelvényeinek szerkesztésénél egyértelmű. Sokszor a folyók hossz-szelvényeit összekapcsolják a folyószakaszok mérceszelvényeinek vízhozamgörbéivel, hogy a folyó bármely szelvényében a vízhozamok becsülhetők legyenek. Ezen koaxiális ábrák megszerkesztése nyilván csak úgy lehetséges, ha vízhozamgörbe vízállás tengelye a hossz-szelvénynek megfelelően függőleges. A vízállások tengelybeosztását nyilvánvalóan úgy kell elkészíteni, hogy a mércén észlelt legkisebb LKV-vel jelölt, és legnagyobb, LNV vízállások egyaránt ábrázolhatok legyenek. A vízszintes vízhozam-tengely beosztásának fölvétele bonyolultabb, mert a legnagyobb észlelt vízállás idején legföljebb csak a legnagyobb folyókon mértek vízhozamot. Általában, különösen a heves vízjárású kisvízfolyásokon, árvizek idején alig sikerül vízhozamot mérni. Az árhullámok gyors levonulása miatt többnyire csak szerencsés véletlen esetén éri el a vízhozammérő brigád a jelentősebb árhullámok tetőző hozamát a kérdéses vízmérce szelvényében. Ezért, amint azt a 4.2.2 fejezetben részletesen tárgyaljuk, a legtöbb esetben a Q = f(H) görbe felső szakaszán, a hiányzó mérések miatt a görbét meg kell hosszabbítani, „extrapolálni”. Erre az extrapolálásra a koordinátarendszernek alkalmasnak kell lennie. Ezért célszerű a Q vízhozam tengely léptékét 60
