Zsuffa István: Műszaki hidrológia II. (Műegyetemi Kiadó, 1997)
4.2 A VÍZHOZAMOK IDŐBELI VÁLTOZÁSÁNAK KÖVETÉSE
Szabályozó szelvények fölött telepített vízmércék szelvényének vízszállítását jellemző egyértékű Q = f(H) függvényt a vízhozamnyilvántartási szelvény vízhozamgörbéjének nevezzük, amelynek jellegét a szabályozó szelvényre jellemző hidraulikai összefüggés határozza meg. Az összefüggés számításánál azonban figyelembe kell venni, hogy a H érték a vízmérce 0 pontja fölött leolvasható vízállás. A bukók, venturi csatornák, rövid csövek vízszállítását jellemző képletek energiaszintet jellemző magasságai pedig legtöbbször a Q = 0 vízszállításhoz tartozó potenciálszint fölött mérhető értékek, illetve - nyomás alatti átfolyás esetén - az alvízi és a felvízi szintek közötti különbségek. A leggondosabban megtervezett és megépített műtárgyak esetén sem lehet azonban a keresett vízhozamgörbe Q = f(H) függvényét a hidraulikai képletekkel azonosítani. Például a betonból épített, szélesküszöbű bukók esetén a Q » m • A • ^2 • g • h (4.30) elméleti összefüggés p vízhozam tényezőjének és a gravitációs gyorsulás • g értékének a szorzatára a laboratóriumi mérések alapján a szakirodalom 1,86 összevont tényező használatát ajánlja, azaz ilyen esetben a vízhozamgörbe egyenlete így lenne írható: Q= 1,86-hL-Vh = 1,86-L-h^ (4.31) A képletben h nyilvánvalóan a szélesküszöbű négyszögszelvényű bukó küszöbszint- je fölötti átbukási magasság, amelyet azonban az átbukás előidézte leszívás! görbe mögött, általában az átbukási magasság hétszeres távolságában kellene mérni. A rögzített pontban elhelyezett mérce ezen követelménynek csak szűk vízhozam-határok között tehet eleget. Az 1,86 számérték pedig nyilván a bukóküszöb felületének kialakításától, érdességétől függ, amely kisebb nagyobb mértékben az időben kialakuló kopástól, esetleges sérülésektől is függ. Oldalszűkítéses bukó esetén pedig a vízhozamtényező, pontosabban annak kontrakciós eleme, az átbukási magasságnak is a függvénye. E bizonytalanságok elkerülésére a Q = f(H) függvényt, vízhozamgörbét, ilyen esetben is „tarázó” vízhozammérések összetartozó vízállás-vízhozam Q, H értékpáijainak az ábrázolásával kell meghatározni, majd e görbét évenként 10-15 alkalommal végzett tarázó mérésekkel kell hitelesíteni, illetve szükség esetén korrigálni. A parciálisán működő szabályozó szelvények, az előzőekben említett szűk szelvényű hidak, fenékküszöbök esetén, amelyeknél a hidraulikai képletek, csak bizonyos határok között számíthatók egyértelműen, a hitelesítő vízhozammérések elméletileg is pótolhatatlanok. Új vízmérce telepítésénél, illetve pontosabban fogalmazva, új vízhozamnyilvántartási szelvény létesítésénél ezen természetes, vagy mesterséges „szabályozó szelvények” megkeresése az elsődleges feladat. Sajnos azonban a legtöbb információt szolgál56
