Zsuffa István: Műszaki hidrológia II. (Műegyetemi Kiadó, 1997)
IRODALOMJEGYZÉK
A műszaki hidrológia kézikönyv első kötetében a műszaki hidrológia elméleti alapját, a víz földi körforgása folyamatait, azaz az általános hidrológiát tárgyaltuk. Ezen második kötet pedig a műszaki hidrológia gyakorlati alkalmazásának az alapját, a víz földi körforgása numerikus adatainak a megfigyelését, azaz a vízrajzi tevékenységet ismerteti. A víz földi körforgásának az emberiség és a környezet szempontjából legfontosabb folyamatát, a vízfolyások vízjárását a patakok és folyók medreiben folyó víz mennyiségek “intenzitása”, azaz a vízfolyás medrének egyes szelvényein 1 másodperc alatt átfolyó vízmennyiségek jellemzik, amely adatok egyben a műszaki hidrológiának a lényege, a vízgazdálkodási művek méretezésének, üzemeltetésének az alapja, a “vízműtani terhelés”. A könyvben ismertetjük a természetben igen széles vízjárású vízfolyások különböző nagyságú vízhozamainak pontos mérésének módszereit. Ezen mérési módszerek igen bonyolultak, igen hosszadalmasak, sok szakembert és igen sok mérési eszközt, szállítási gépjárművet, és vízi járműveket, csónakot, motorcsónakot, sőt mérőhajót igényelnek. Ennek következtében az egyes szelvényekben a naponkénti vízhozam-mérés megvalósíthatatlan, és jelenleg a természetes vízfolyások vízhozamait még regisztrálni sem tudjuk. Ugyanakkor a vízfolyások vízszintjének helyzetét, a vízállást nemcsak könnyű és egyszerű észlelni, de pontos regisztrálása, sőt on line távközlése is megvalósítható. A műszaki hidrológiai föladatok megoldásának az alapja tehát a vízfolyások vízjárását jellemző vízhozamidősoroknak a vízállásidősorból való transzformálása. Ezen II. kötet legfontosabb anyaga a vízhozamtranszformáció, és ennek alapja “a vízhozamgörbe” szerkesztése és a vízhozamgörbékből leolvasható vízhozamok megfelelő időföggvényekkel való korrekciója. Könyvünk ezen II. kötetében már bemutatjuk a megszerkesztett vízhozamidősoroknak a vízgazdálkodási föladatok meghatározásához szükséges földolgozási módszerét is. Valamennyi vízfolyás vízjárását a csapadékok sztochasztikus folyamata generálja. Ezen folyamatot a vízfolyás vízgyűjtőjének és medrének topográfiai viszonyai, valamint a száraz időszakok idején is folyó vízhozamokat szolgáló források, mederbe szivárgó vizeit szabályozó geohidraulikai folyamatok szabályozzák. A vízfolyások vízjárásának ezen “strukturált sztochasztikus folyamatát” tehát csakis különleges, valószínűségelméleti módszerrel, a matematikai statisztika hidrológiára fejlesztett “crossing, metszék” módszerével kell elemezni, hogy az emberiséget és a környezetet veszélyeztető vízjárási folyamatok okozta katasztrófákat ki lehessen védeni és az élet alapját jelentő vízszükségleteket el lehessen látni. Ezen kötet e módszert ismerteti. Ezen különleges hidro- statisztikai módszereknek a műszaki hidrológiai föladatok megoldására való fölhasználását könyvünk III. kötetében tárgyaljuk részletesen. 556 Z 95 suffa István: MŰSZAKI HIDROLÓGIA II.
