Zsuffa István: Műszaki hidrológia II. (Műegyetemi Kiadó, 1997)
4.5 A VÍZFOLYÁSOK VÍZJÁRÁSÁNAK IDŐBENI ALAKULÁSA
a-/a 7 a tűrési sáv szerkesztésére tehát a Kolmogorov eloszlást lehet csak ismételten alkalmazni. A Kolmogorov eloszlás az azonos statisztikai sokaságból származó n elemű statisztikai minta R(x) empirikus gyakorisági eloszlása és a sokaság F(x) eloszlásfüggvénye közötti maximális d = max[F(x) - R(x)J (4.335) eltérésnek a minta elemszám négyzetgyökével szorzott értékének a meg-nem haladási valószínűségeit szolgáltatja: L(z) = p|d • Vn ^ zj (4.336) Az Kolmogorov függvény z, L(z) függvénytáblázata alapján L(z) = 0,7 meg-nem- haladási valószínűséghez z = 0,9731, L(z) = 0,95-höz pedig z = 1,3581 független változó tartozik. Tehát a simuló eloszlásfüggvény 70%-os tűrési sávját az F(x) = p(q < x) eloszlásfüggvényt ábrázoló görbének a F(x) ordináták mentén, pozitív és negatív irányában d = 0.9731 (4.337) értékkel való merev vonalként történő eltolásával kapjuk Hasonlóképpen a 95%-os tűrési sáv esetében ezen két irányú eltolás mértéke 1.3581 (4.338) ahol n a földolgozott statisztikai minta elemszáma (I.-129. ábra). A csak az elméleti eloszlásfüggvények esetében megrajzolható tűrési sávnál sokkal szélesebb intervallum egyenlő széles, hiszen a Kolmogorov-függvény a 4.320 szerinti maximális eltérések eloszlását szolgáltatja, amely bármely F(x) értéknél kialakulhat. A tűrési sávok ilyen megszerkesztése azonban arra hívja föl a figyelmet, hogy 0.9731 Ví meg-nem-haladási valószínűség az a felső határ, amelynél kisebb valószínűségű értékekre lehet csak 70%-os, illetve 369
