Zsuffa István: Műszaki hidrológia II. (Műegyetemi Kiadó, 1997)

4.5 A VÍZFOLYÁSOK VÍZJÁRÁSÁNAK IDŐBENI ALAKULÁSA

vá vált a Duna kisvízi vízállásainak, majd a vizsgálat kiterjesztése után az évi középvízállások és nagyvízállások folyamatos „trendet” követő süllyedő jellege. E probléma jelentkezésével szinte egyidőben az erdészek, Paks alatt, Baja melletti gemenci hullámtéri erdőben száradási folyamatokat észleltek, amelyet a hullámteret elöntő árvizek csökkenésével lehet indokolni.

Az évi kis-, közép- és nagyvizek idősora homogenitásának a vizsgálatát az élesített Kolmogorov próba alkalmazása előtt előbb a bajai évi maximális vízállások 1901-1990 éves adatsorának felezésével (II.-109. ábra) végezték el, majd e vizsgálatot a 90 éves adatsornak az 1934-es években lezáródó aszályos időszak utolsó évével kettéosztott két részadatsorával megismételték (II.-110. ábra).

A bajai vízállások adatsora ezen 1934-ben kettéosztott adatsor vizsgálata szerint közel homogén, mert a dmax = 0,172 maximális különbség meghaladási valószínűsége 1 - L(z) = 0,574 > 0,3 (és alig kisebb 0,7-nél)

II.-110. ábra

Az eredmények ellentmondóak voltak, a felezéssel rögzített két részidősor homogenitás vizsgálatánál

1-L(z) = 0,055

eredménye szignifikáns módon inhomogenitásra utal.

Ezzel ellentétben az 1934-ben elvágott adatsor két részhalmaza viszont az

319