Zsuffa István: Műszaki hidrológia II. (Műegyetemi Kiadó, 1997)

4.1 A VÍZFOLYÁSOK VÍZHOZAMA ÉS MÉRÉSE

szerek sérülékenysége miatt igen kockázatos. Franciaországban a hígulásos mérést 60 m3/s vízhozamtartomány határig alkalmazzák. Nálunk Magyarországon ez a mérési módszer csak a kicsiny hozamoknál látszik mindmáig pótolhatatlannak.

Az elv tisztázásához induljunk ki a rokon, de statikus feladatból. Legyen egy meghatározhatatlan geometriájú tartályban az ismeretlen, de számítandó tárolt víz térfogata V. Határozzuk meg ennek sókoncentrációját, legyen az C0. A tartályban tehát

tot. Ezt követően a tökéletesen elkeveredett folyadékból vegyünk mintát és határozzuk meg annak C2 koncentrációját. A folyadékba juttatott G, = CpV, ismert mennyiségű só a mintavétel alapján így alakítja a folyadék megmért C2 sókoncentrációját

G„ = VC0

(4.6)

ismeretlen mennyiségű só van. Öntsünk a vízbe Ci koncentrációjú, V, térfogatú sóoldaG0 + G) V-C0+V,-C, V + V, V + V,

(4.7)

azaz

V • C2 + V, • C2 = V • C0 + V, • c

illetve átrendezve

V • (C2 - C0) = V, • (C, - C2)

ahonnan az ismeretlen V vízmennyiség

(4.8)

Amennyiben az eredeti folyadék CQ sókoncentrációja CQ = 0 volt, úgy

azaz

V + V, = V,

C2

(4.9)

Amennyiben pedig a Vj érték a V-hez képest elhanyagolható

v = v,.^ c2

(4.10)

28