Zsuffa István: Műszaki hidrológia II. (Műegyetemi Kiadó, 1997)
4.1 A VÍZFOLYÁSOK VÍZHOZAMA ÉS MÉRÉSE
vízmélység esetén végezhető el. Említettük, hogy a legérzékenyebb Hajós féle szárny a 0,1 m/s-nál nagyobb sebességek mérésére alkalmas. Mivel ez az a sebesség, amely a leglassúbb vízmozgású sarokpontban jelentkezik, ilyen minimális sebesség mellett az átlagsebesség legföljebb 0,3 m/s. E számokból következik, hogy sebességmérő szárnynyal Q = v • A « 0,3 • (0,6 • 0,6) = 0,108 (4.5) minimális vízhozam mérhető csak meg. A természetben azonban 0,6 0,6 négyszög- szelvények nem nagyon akadnak, tehát a sebességmérővel történő számymérés alsó határaként a 200 1/s = 0,200 m3/s vízhozam jelölhető meg. A kisvízfolyás medrének előre gyártott fémlemezek vagy pallók közé szorításával, (II.-5.kép) a kialakított négyszögszelvényű csatorna alsó szelvényének részleges elzárásával történő visszaduzzasz- tással kialakíthatók olyan körülmények, hogy 100-150 1/s-os hozamok is mérhetők sebességmérő szárnnyal, de a bukós mérések Q < 20 1/s mérési tartomány fölötti vízhozamok pontos mérése változatlanul gondot okoz.(60 1/s-ig, amint írtuk, hármas bukóval lehet igen kemény munkával a vízhozamot mérni.) A hidrometriai ipar kísérletezik kisebb átmérőjű szárnyak gyártásával Oroszországban 6 cm-es (Herheulidze típus), Németországban 5, 3 sőt 2 cm átmérőjű szárnyakat (OTT, VMA típus) gyártanak. A probléma ezen szárnyak érzékenységénél jelentkezik. Nyilván az azonos csapágyazás súrlódási ellenállásával azonos indulási sebesség a szárnyak átmérőjének a harmadik hatványával arányos, hiszen a forgató nyomaték ereje a szárnyfelülettel, a nyomaték erőkarja az átmérővel arányos. Ugyanakkor a minimális mederméret a szárnyak átmérőjének csak a négyzetével arányos. Tehát azonos csapágyazásnál a kisebb átmérőjű szárnyak mérési vízhozamtartománya a nagyobb méretűekénél nem jobb. Ezen kis átmérőjű szárnyaknak a sziklás medrű. kismélységű. nagy hozamú, nagy sebességű, hegyvidéki patakok vízhozamának a mérésénél van szerepe. A gyakorlati fizikusok segítségével a hidrometriai fejlesztéssel foglalkozó laboratóriumok évtizedek óta kísérleteznek mozgó alkatrészeket nem használó szerkezetekkel. Az 50-es években hő-impulzussal végeztek Magyarországon sokat ígérő kísérleteket, de a pozitív eredményekkel járó kísérleteket a találmány ipari megvalósítása nem követte. A legutóbbi évtizedben kifejlesztett elektromágneses hullámokkal csővezetékekben végzett vízhozamregisztrálás eljárását vízsebességek pontszerű mérésére is alkalmassá tették. A mm/s nagyságrendű sebességek mérésére alkalmas, 1 cm átmérőjű, szondarú- don mozgatható mérőeszköz a sebesség pontonkénti mérésére alapozott, klasszikusnak nevezett vízhozammérésí módszert a mérendő vízhozamok teljes gyakorlati tartományára kiterjeszti. A külföldön már sok helyen, elsősorban kutatóintézetekben és egyetemeken használt műszerek vízrajzi gyakorlatban való használatának a bevezetése, e sorok írása idején már aktuálisnak látszik, és remélhetőleg a magyar vízrajzi szolgálat is használatba veszi. 26
