Zsuffa István: Műszaki hidrológia II. (Műegyetemi Kiadó, 1997)
4.1 A VÍZFOLYÁSOK VÍZHOZAMA ÉS MÉRÉSE
tók, ha ezekből az adatokból, megfelelő hitelesítési összefüggésekkel, tárázási görbével, hitelesítési egyenlettel, vagy számítógéppel követhető hitelesítési algoritmusokkal a megfelelő vízállás-vízhozam transzformáció elvégezhető. Ezen hitelesítési összefüggések kidolgozása, mint a méréstechnika területén mindenütt, igen nagy pontosságú hitelesítési méréseken alapul. A vízfolyás menti „területi” változások rögzítése pedig igen jól összehangolt és főleg igen gyors munkát igényel, hogy a vízhozam hosszszelvény fölvétele során a mért vízhozamok az azonos időponthoz tartozó állapotot rögzítsenek és így két-két szelvényben megmért vízhozam értékek segítségével a vízfolyás mért pontjai közötti szelvények adott, azaz a mérések időpontjabeli vízhozamai interpolálhatok legyenek. A természetes vízfolyások medrében mozgó víz vízhozamának pontos mérése igen nehéz, bonyolult, időt. eszközt és szaktudást igénylő feladat. Nyilvánvaló, hogy a források másodpercenként néhány liternyi vízhozamát nem is lehet ugyanazzal az eszközökkel, módszerekkel mérni, mint a nagy folyók, például a Duna. több ezer m3/s hozamát. A vízhozammérés természetesen könyvből nem tanulható meg: ezért külön hangsúlyozzuk, hogy a hidrológiának ezt a legfontosabb feladatát minden szinten főiskolai, egyetemi vagy akár posztgraduációs szinten a gyakorlatban, megfelelő időtartamú és programú terepgyakorlatok során lehet csak megismerni és hosszú évek gyakorlatával lehet ezen alapvetően fontos, magas szintű munkát elsajátítani. Könyvünkben e mérés módszerekről csak rövid áttekintést adunk jelezve azt. hogy a méréstechnika ezekben az években igén nagy ütemben fejlődik, így könnyen lehetséges, hogy már az ezredforduló előtt ezen a területen alapvető változások lesznek. A vízhozammérések vázlatos ismertetésénél a módszereket a megmérendő vízhozamok nagysága szerint csoportosítjuk, és elsősorban a természetes vízfolyások vízhozamának mérésére vonatkozó eljárásokat mutatjuk be. Elöljáróban hangsúlyoznunk kell, ahogy azt e fejezet bevezetőjében is hangsúlyoztuk, hogy a gyakorlatban, a vízjárás időbeli és térbeli, vízfolyás hossza menti változásának a követését szolgáló vízhozammérésekkel kettős, egymással ellentmondó igényt kellene kielégíteni. Abban az esetben, amikor a vízhozamméréseket valamilyen műtárgynak, vagy vízhozamnyilvántartási szelvény vízmércéjének hitelesítése, tarázása céljából végezzük, a mérési eredmények pontossága a legfontosabb. Amikor pedig valamilyen hidrológiai folyamat hely és időbeli változását kell rögzíteni a változó vízhozamoknak a gyors megmérésére kell törekedni. Ezért külön tárgyaljuk az úgynevezett tarázó méréseket és külön a gyorsított méréseket. 4.1.1 A TARÁZÓ VÍZHOZAMMÉRÉSEK 4.1.1.1 A kézi köbözés A méréstechnika általános elvei szerint a legmegbízhatóbb mérési módszert a megmérendő fizikai jelenség definícióját követve lehet kialakítani. A vízhozam definíciója szerint tehát meg kell mérnünk a vizsgált szelvényen t másodperc alatt átömlő V 11
