Zsuffa István: Műszaki hidrológia I. (Műegyetemi Kiadó, 1996)
2. A HIDROLÓGIAI FOLYAMATOK
2.1.2 AZ ENERGIA EGYENLET A víz földi körforgásai nyilvánvalóan a nap sugárzási energiája tartja mozgásban. Amint azt már írtuk, e körfolyamatban a halmazállapot változások és helyváltoztatások. mozgások a döntő jelentőségűek. A hidrológiai körfolyamat vízmennyiségei szempontjából elhanyagolható mértékű kémiai változások energia-átalakulásai, az elckro- mágneses energiákhoz, nukleáris energiákhoz hasonlóan, a víz földi körforgásának energiaviszonyait nem befolyásolják Az energia megmaradásának az elve tehát a víz földi körforgásának az elemzésénél a hőenergia területére korlátozható. Miután a föld minden élő és élettelen folyamatának elsődleges energia forrása a sugárzás formájában a földfelszínre jutó napenergia a vízháztartási egyenlethez hasonlóan a földfelszín hőmérlege is fölírható. A mért értékek elemzése alapján kimutatták, hogy a Föld felszíne által elnyelt napsugárzás energiájának a fele a felszíni vizek elpárologtatására. azaz a Föld vízkészletének szakadatlan mozgásban tartására, folyamatos meg-újítására használódik föl (Szesztav. 1963). A napsugárzás hatására elpárolgó és igen nagy magasságokba föláramló gáz halmazállapotú víztömegek lehűlve kicsapódnak és csapadék formájában a földre hullva a légköri súrlódással elvesztik potenciális energiájuknak legnagyobb részét. A föld felszín adott pontjainak tengerszint fölötti magassága által meghatározott potenciális energia hatására a vízrészecskék, a legkisebb ellenállás vonalát követve megindulnak a kisebb potenciálú pontok, végső célként a 0 potenciál szintnek megfelelő Világ-óceán felé. A mozgó vízrészecske potenciális energiájának a szintkülönbségeknek megfelelő része tehát előbb kinetikus energiává alakul át. A mozgó vízrészecskék egymás közötti, illetve a pályájukat megszabó mozdulatlan, vagy éppen a v íz kinetikus energiája által magával ragadott talaj illetve kőzet elemekkel való súrlódás során ez a kinetikus energia újra hőenergiává alakul, amely azután, mint „disszipációs” energia a környezetben szétoszlik, növelve e környezet és a világmindenség entrópiáját. A víz. földi körforgását jellemző hőháztartási egyenlet a teljes földi rendszerre éppúgy mint a részrendszerekre a vízháztartási egyenlethez hasonló módon fogalmazható meg. A teljes földi rendszer esetében a Nap sugárzási energiája és a rendszert elhagyó, az entrópiát növelő disszipációs energiák különbségének a rendszerben - látens (halmazállapoti). potenciális illetve kinetikus energiák formájában - fölhalmozódott energiák megváltozásának az egyensúlyával fejezhető ki. A hőháztartási egyenletek elemzésének elsősorban a hidrológiai folyamatok természettudományos elemzésében van nagy jelentősége. A műszaki gyakorlat az. energiaviszonyokkal elsősorban a folva- dék-halmazállapotú víz mozgásának az elemzése során foglalkozik. A folyadék halmazállapotú víz mozgását szabályozó energia viszonyok egyensúlyi viszonyait kifejező alapegyenletet nem is energia egyenletnek, hanem mozgásegyenletnek nevezi a mechanika, illetve annak a mozgások általános elemzésével foglalkozó fejezete, a kontinuum mechanika. A mechanika minden elemére és mozgásmódjára
