Zsuffa István: Műszaki hidrológia I. (Műegyetemi Kiadó, 1996)
2. A HIDROLÓGIAI FOLYAMATOK
2. A HIDROLÓGIAI FOLYAMATOK A víz földi körforgásának alapjelenségei közismertek, első megfogalmazásukat Palissy már a XVII. században publikálta (Bizwas). A tengerekből, az óceánokból a nap energiájának hatására elpárolgó víz a légkörben, hatalmas távolságú utak megtétele után. csapadék formájában újra a földfelszínre jut. A s/árazföldekre hulló csapadék, eső illetve az olvadó hó, a talajba beszivárog, majd a talaj felső rétegének telítődése után egy részé a felszínen lefolyik. A domboldalakon elinduló víz igen hamar, a föld felszíni formáil követve kisebb árkokat, majd vízfolyás medreket, patakokat formál és ezekben folytatja a gravitáció által megszabott útját. A kisebb patakok nagyobb fokúkká egyesülve a vizet a tengerekbe torkoló folyamokon keresztül vissza juttatják az. óceánok rendszerébe. A földfelszínre jutó víz. beszivárgott része a talaj nedvességtartalmát növeli, illetve a mélyebb rétegek felé szivárogva a talajvízben karsztvízben, rétegvizekben tárolódik Ezen felszín alatti vizek, és így e vizeken keresztül végeredményben a csapadék, táplálja az élővilág szempontjából alapvető jelentőségű források és a forrásokon keresztül a vízfolyások kisv izét A Felszín közeli talajrétegek nedvességtartalma és ezen vizekben oldott ásványi sók. elemek táplálják a növényzetet, amely a fölvett víznek nagy részét a légkörbe párologtatja, transzspirálja. A növények közötti talaj és a csupasz területek talaja pedig a napenergia közvetlen hatására párologtatja el a csapadékmentes időszakokban a talajnedvesség formájában tárolt vizet. Hasonló módon jelentős mennyiségű víz párolog el a tavak, mocsarak felszínéről is. (3. ábra) , / Jnterszepcio 25 3. ábra A víz földi körforgása
