Zsuffa István: Műszaki hidrológia I. (Műegyetemi Kiadó, 1996)
1 BEVEZETÉS
Köztudott, hogy a fehérje alapú földi életnek az alapeleme a víz: víz nélkül nincs élet. sem mikroszkopikus méretű, sem magasabb rendű növényi, vagy állati, sem emberi élet. Ugyanakkor az is közismert tény. hogy sem az ember, sem a többi jellegzetesen szárazföldi élőlény huzamosabb ideig a vízben nem marad életben. Az emberi élethez szükséges víznek az. aszályok idején való hiánya, illetve azéletet pusztulással fenyegető árvizek a víz földi körforgásának - oly kor tragikus - következményei. A gondolkodó ember történelmének első pillanatától kezdve ezen veszélyek tudatában él. és e veszélyek elleni védekezés a homo sapiens tudatos tevékenységének legelső lépései közé tartozott. Az. ősi problémák ma is élnek: ma a tiszta víz változatlanul az. emberiség legféltettebb. és változatlanul veszélyeztetett kincse, az árvizek pedig éppen a legutóbbi időkben a legfejlettebb technikájú országokban okoztak katasztrófákat (1992. 94. 95 Franciaország. 1993 Amerikai Egyesült Államok. 1994 Olaszország. 1995 Németország). A természet más katasztrófákkal, földrengésekkel, vulkánkitörésekkel is fenyegeti az emberiséget, illetve annak egyes csoportjait. Történelmünk kezdetei óta számos ilyen katasztrófának a nyomait ismerjük: például a Kréta-Mykénei Kultúrát leromboló hatalmas földrengés nyomai Santorin szigetének felszíni formáin, kalderáján ma is jól láthatók. Ezen borzalmas katasztrófák helyett azonban kultúránk alapjait adó legősibb irodalom, a Gilgames Eposz, majd az Oteslamenium hidrológiai katasztrófákról, az özönvíz hatalmas árv ízéről, és az Eufrálesz későbbi árvizeiről emlékezik meg (lásd az özönv ízről: Ószövetség. Teremtés 6.13 - 8.22. az. Eufrátesz árvizéről: Izaiás 8.6 - 8.8). A Biblia az. ellentétes előjelű természeti katasztrófákról, az aszályokról ugyancsak több helyen ír Az egyiptomi József története leírja ezen aszállyal kapcsolatos első hidrológiai megfigyelések eredményét, a nedves és száraz évek körülbelül 14 évenként váltakozó periodicitásának ma is jelentkező foly amatát (lásd Ószövetség. Teremtés 41.1 - 41.36. majd a későbbi aszályos időszakokról Jeremiás könyvét. 4.1 - 14) E köny veket olvasó vízimérnöknek nem meglepő az a mások számára talán különös tény. hogy a vízzel kapcsolatos katasztrófák az. emberiség őstörténetének ezen dokumentumaiban milyen döntő szerepet kapott. A föld egyéb természeti katasztrófáinál az ember tehetetlen volt. a víz okozta károk, katasztrófák elhárításával azonban már a kezdetektől fogva próbálkozott, és ez a tevékenysége a fejlődés során egyre többször sikeresnek bizonyult. Ezt az ősi tevékenységet nevezzük vízgazdálkodásnak. A víz földi körforgásának folyamatai során térben és időben változatosan és v áratlanul jelentkező szélsőséges események elleni védekezési módszereket három módszertani csoportba sorolhatjuk. A passzív szemléletű védekezés során az. ember elkerülte azokat a helyeket, amelyeket az árvizek, a mozgó víz eróziója, illetve a pangó vizek életközösségei által terjesztett betegségek veszélyeztettek, ugyanakkor azonban ott telepedett le. ahol a természet forrásai biztosították az életadó ivóvizet, és ahol az „egészséges’’ vizek biopotenciálját halászattal, víziszár inasok befogásával is hasznosítani tudta. 14
