Zsuffa István: Műszaki hidrológia (Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 1996)
1. A PASSZÍV VÍZGAZDÁLKODÁS HIDROLÓGIÁJA
Megjegyezzük, hogy a Kolmogorov próba, amely a paraméterek számára nem érzékeny, elfogadható illeszkedésre utal: d m z 0,06 0,06 /ó2 = 0,476 L(z) = 0,0227 [l - L(z)]l00= 97,73 > 70 sőt az illeszkedés még 95%-os szignifikancia szinten is elfogadható! A fölsorolt számításokat ma már szinte mindenütt és mindenki számítógéppel végzi. A gép a négy lépés közül a kidolgozott programnak megfelelően, vagy automatikusan valamennyit elvégzi, vagy "interaktiv" módon, a fölhasználó mérnök ellenőrzése és irányítása mellett, az egyes lépések bonyolult számításait végzi el. Az Alsódunavölgyi Vízügyi Igazgatóság Számítóközpontjában dolgozó VIDEOTON R-10 számítógépre kidolgozott program a maximális vízhozamok kiválogatása és a leirt módon végrehajtott egyöntetűség-vizsgálat után, momentum módszerrel számítja a simuló gamma függvény három paraméterét. Ezt követően, azonnal, külön parancs nélkül, khi négyzet próbával ellenőrzi a gyakorisági eloszlás illeszkedését. Az illeszkedés vizsgálatot a gép 70%-os szignifikancia szinten végzi el. Abban az esetben, ha ez a vizsgálat negativ eredménnyel jár, a számitógép külön parancs nélkül az úgynevezett három paraméteres lognormális eloszlás illesztésével kísérletezik. Abban az esetben, ha ennek az illeszkedése sem fogadható el 70%-os szignifikancia szinten, a gép megvizsgálja, hogy az illeszkedések teljesen megbízhatatlannak minősíthetők-e. (Azaz a számított össszehasonlitó érték még a 30%-ot sem éri el.) Abban az esetben, ha valóban mindkét eloszlás illeszkedése 70%-os szinten elvetendő, a gépi számítás eredmény nélkül zárul, a gép mindössze azt jelzi, hogy a vizsgált adatsor gyakorisági eloszlása sem három paraméteres gamma, sem lognormál eloszlásfüggvény- nyel nem simítható ki. Abban az esetben, ha a vizsgálat eredménye alapján az adatsor illeszkedésére biztosat nem mondhatunk, de az illeszkedésvizsgálat paramétere legalább az egyik eloszlásnál a szürke tartományban van, a gép á fölhasználó figyelmét az illeszkedés bizonytalanságára néhány figyelmeztető szó kinyomtatásával fölhívja. A gép, mind elfogadható illeszkedés, mind a kétes, de azért ugyanazon szingifikancia szinten el nem utasítandó illeszkedés esetén a vizsgálatot folytatja és a vizsgálat eredményeit két táblázatban kinyomtatja. Az első táblázat vagy az előre megadott, többnyire kerek értékkel változó vízhozamokhoz, vagy magukhoz az észlelt értékekhez adja meg a meghaladási valószínűségeknek a simuló eloszlásfüggvényből számított értékeit. A második táblázattal a gép kinyomtatja az 1, 2, 3, 5, 10, 20, 25, 33,3 50%-os meghaladási valószínűségi értékekhez tartozó ugyancsak a simuló függvényről leolvasható (azaz a simuló függvény inverzéből számított) vízhozamokat. A számítások természetesen vizállásadatokkal is elvégezhetők. A vázlatosan ismeretett gépi eljárás nagyobb "vízrajzi"számítógépi programcsomag” része, amelyet csak a megbízhatóbb eredményeket adó árvízi valószinüségelméíeti modellek alkalmazhatósági területén kívül, kényszerűségből, és többnyire ugyancsak automatikus programvezérléssel használ a gép. A simuló eloszlásfüggvények alkalmazása ugyanis semmiféle valószínűségelméleti információtöbbletet nem használ föl annál a ténynél, hogy a gyakorisági eloszlásfüggvény a keresett valószínűségi eloszlást közelíti. A vizsgálatok eredményeit tehát most is a gyakorisági eloszlást simító görbének a d = 0,97/ |/n illetve d = 1,36/ fn értékkel eltolt két-két vonalával határolt tűrési sáv jellemzi (8. ábra). 1.1.6 Az árvizszámitás valószínűségelméleti modelljei; A normális eloszlás A valószínűségi változók lényeges tulajdonságainak a föltárásával azonban a keresett elméleti 'valószínűségi eloszlásfüggvény több tulajdonsága, sőt sok esetben maga az elméleti eloszlásfüggvény típusa is rögzíthető. A Duna vaskapui szelvényében épített hatalmas vízerőmű tervezéséhez szükséges árvizszámi- tásoknál például, az alábbi gondolatmenetet követték: (9. ábra) 30
