Zsuffa István: Műszaki hidrológia (Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 1996)
1. A PASSZÍV VÍZGAZDÁLKODÁS HIDROLÓGIÁJA
7. Végeredményben az adatsorról p = 100 |T - L(z)] szignifikanciaszinten állíthatjuk azt, hogy homogén. 8. A matematikai statisztikában szokásoé szigorú 99, 98, 95, 90%-os szignifikancia szint helyett az adatsor homogenitását 70%-os szinten vizsgáljuk. Ha p értéke 70-nél kisebb, akkor az adatsor homogenitása már kétséges. Ilyenkor a vizsgálatot vagy az adatsornak csak a második felével folytatjuk és az első részt eldobjuk, vagy további számításoknál ismételten és nyomatékosan hangsúlyozzuk az alapadatok homogenitásának kétes jellegét. Ha p értéke a 30%-ol sem éri el, az adatsort mindenképpen inhomogénnek minősítjük és a második felével ismételjük meg a homogenitásvizsgálatot. Ha ez a rész adatsor 70%-os szinten homogénnak bizonyul, úgy ezzel végezzük el a statisztikai számításokat. Ha ez is inhomogénnek minősül, úgy a vízfolyás vízjárásában lényeges és folyamatos változásra gyanakodhatunk, amelynek okát,' mértékét megfelelő módszerekkel ki lehet nyomozni. A homogenitás vizsgálat felsorolt végrehajtási rendjét megfelelő gyakorlattal rendelkező technikusok lerövöditették. Színes ceruza használatával a táblázat készítése és majdnem minden számitási munka megtakarítható. Az adatsor két részre bontása után mm papíron, fölhasználva a cm beosztást az első mintának megfelelő cm értéket választunk egységnek (ill. 100%-nak). így az i-ik elemnek megfelelő — gyakorisági érték éppen M 1 az i-ik cm lesz! A minta másik fele, amennyiben azonos elemszámú különösebb előkészítést nem igényel; ha azonban M 2 ^ \ a*ckor más szinü, például piros ceruzával —cm-es osztás készítünk és az osztóvonalakat pirossal vékonyan végig huzzuk M2 az ábra mezőjén. Ezután megrajzoljuk a valószínűségi változó tengelyét (példánkban függőlegesen) és olyan beosztást készítünk, amelyen az észlelt legkisebb és legnagyobb érték feltüntethető. A tengely vékony áthúzásával bejelöljük az első minta valamennyi adatát (ahol azonos érték kétszer vagy többször is jelentkezik, ott az áthúzásnál ezt is odaírjuk). Az áthúzásokkal az adatsor magától rendeződik, és igy a gyakorisági ábra a legmagasabb áthúzástól kiinduló, áthúzásonként és cm-enként "ugró", lépcsős vonallal azonnal megrajzolható. A második mintánál az áthúzásokat is piros ceruzával készítjük és az "ugrásokat" a piros ordináta vonalaknál rajzoljuk meg. A két lépcsős görbe közötti maximális abszcissza különbség cm-értékét osztva gyei megkapjuk d^^ értékét. A számítás menete ezután változatlan. A homogenitásvizsgálat eredményeinek felhasználása; az adatsor homogenitását befolyásoló tényezők; a trend A homogenitásvizsgálat eredményeit óvatosan, körültekintően kell alkalmazni. Általánosságban statisztikai következtetéseket, igy az eloszlásfüggvénynek a statisztikai utón történő becslését is csak homogénnek minősíthető adatsorral készíthetjük. Ebből az következik, hogy abban az esetben, amikor az adatsor homogenitását 70%-os szinten igazolni nem lehet, az adatsorunk első - régebbi - része a mai állapot jellemzésére, és igy a jövőben várható árvizek valószínűségeinek becslésére nem használható. Marad tehát az adatsor második fele, amelynek homogenitásáról, az előbbivel azonos módon ismételten meg kell győződni Elvileg elképzelhető, hogy jelentős és huzamos időn át tartó, de már lezárult vízjárás változás esetén a teljes adatsornak csak a legfrissebb töredékével, negyedével, vagy hatodával végezzük el a vizsgálatot. Mechanikusan alkalmazott szabályok helyett azonban itt is mérlegelni kell: a túlságosan rövid adatsorok homogén jellegük ellenére a valószínűségek becslésére definíciószerűen is alkalmatlanok. Figyelembe kell azt is venni, hogy a homoge- nitás-vizsgálatnak bemutatott változata csak egymástól független adatokból álló minták egyöntetűségének a vizsgálatára alkalmas. Közismert tény viszont az, hogy hazánk vízfolyásainak vízjárását a száraz és nedves évcsoportok váltakozása jellemzi. (A Duna és a Tisza esetében, különösen a felsőoktatási gyakorlati föladatok viszonylag kis mintáinál, a vizsgált adatsor sok esetben egy-egy száraz és nedves részből álló periódusra korlátozódik. Természetesen a vizsgálat eredménye negativ lesz!) A vízjárásnak ilyen jellege miatt a homogenitás hipotézisének a vizsgálata 40 évnél rövidebb adatsornál nem ad alapot a megbízható ítélethez. A vizsgálat eredményeinek az értékelésénél meg kell keresni az adatsor homogenitását veszélyeztető okokat és ezek ismeretében kell dönteni az esetleges kétes homogenltásu (szürke tartományhoz tartozó) teljes adatsor fölhasználásáról. Egyes esetekben az adatsor egyöntetűségét az időben folyamatosan és egyirányban érvényesülő folyamatok gyengítik. Például a vizállásadatsor azért nem homogén, mert a mérce szelvényében a meder lassan és fokozatosan mélyül. Egyirányú változást okozhat az árvízi hozamokban az erdőterületek fokozatos visszaszorulása, a rét és legelő területek fokozatos feltörése is. A vízállásokra 23
