Zsuffa István: Műszaki hidrológia (Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 1996)

1. A PASSZÍV VÍZGAZDÁLKODÁS HIDROLÓGIÁJA

/

Az egységárhullám ismert Sherman féle megfogalmazásának alkalmazásával az 1 , 1

...........

f f f 12

1 , illetve a Q,, Q„ ... Q idősorból az egységárhullámkép U,, U_, ... U ordinátái szá- m 1 2 n 12 n-m

mithatők. Nyilvánvaló ugyanis, hogy az egységárhullámkép alapján történő árhullám-ordináta számitás

Q = I U l l

Q2 - 1jU2 + 12UX

Q3 = + X2U2 + 's0!

(94)

(95)

(96)

szabályai most az ismeretlen U^, L^, • ■ ■ értékekre könnyen megoldható lineáris egyenletrendszert alkotnak. Ebből "göngyölitéssel" az U egységárhullám-ordináták számíthatók.

A csapadék és a beszivárgás tisztázatlan kapcsolata miatt azonban a fenti számítások igen sokszor kudarcot vallanak, a számított U , U , ... U egység árhullám-ordináták nem árhullámot,

12 n

hanem sok periódusu hullámzó vonalat adnak, amelynek olykor még negativ (!) vizhozamértékei is vannak. A modellezett "rendszer" nem lineáris, változtatni kellene a beszivárgás elnagyoltan fölvett konstans értékét. Ehelyett a szabályokba aligha foglalható eljárás helyett Ven-Te-Chow további - talán már túlzásnak tűnő - egyszerűsítést javasol.

Tekintsük a felszíni lefolyást okozó csapadékot is egyenletesnek. A több, különböző magasságú téglalaprészecskét egyetlen olyan téglalappal helyettesítjük, amelynek időalapja a lefolyás együttes ideje, magassága pedig a magasságok átlaga.

így egy m • At alapú és 1 magasságú "lefolyó csapadékhoz" jutunk. (59. ábra) Ehhez a lefolyó csapadékhoz tartozik a Qf(t) árhullám. Osszuk el a Qf(t) ordinátákat T-gal. Az egységárhullám- kép definíciójából következik, hogy az

Qf(D Qf(2)

» »••••••

I 1

ordináták sora az m • At nagyságú időegységhez tartotó egységárhullámkép.

(97)

59. ábra

Az árhullámképző csapadék lefolyó részének átlagolása és a csapadék hatékony hosszának megfelelő egységárhullámkép

121