Zsuffa István: Műszaki hidrológia (Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 1996)
1. A PASSZÍV VÍZGAZDÁLKODÁS HIDROLÓGIÁJA
Nehezebb probléma az árhullámnak felszíni és fetszin alatti eredetű vízhozamokra való szétválasztása. A vízhozam adatsorok ábrái egyöntetűen azt mutatják, hogy az árhullámok idején a felszín alatti rétegek újra föltöltődnek, az árhullám levonulása után a kiürülés, az apadási görbe magasabb szintről indul. Kérdés, azonban az, hogy ez a föltöltődés időben hogyan történik? A vízfolyás felszín alatti készletből származó vize részben forrásokból, részben a meder által megcsapolt talajvízből származik. Kisviz idején a meder alján húzódó vizszint erőteljesen megcsapolja a viszonylag magasan húzódó talaj víztükröt (57. ábra). Az árhullám megindulásakor, különösen a vízállások gyors emelkedésének ideje alatt, a vizszint a talajviztükör fölé emelkedhet. Ilyen esetben a mederből áramlik a talajvízbe a viz! A folyamat azonban nagyon összetett: a források hozamát a meder visszaduzzasztása nem befolyásolja. Ezért többé-kevésbé önkényesen szokás az árhullámot megelőző Q = Q,-<*(t - ) °ie apadási görbét a gyorsuló vizállásemelkedés határáig, azaz az árhullámkép áradó ágának az inflexiós pontjáig meghosszabbítani. Hasonló érveléssel azt mondhatjuk, hogy az apadó ág inflexiós pontjában kezdődik újra a meder megcsapoló hatása. Ezért a Q = Q0 e ~oL (t - tQ ) (91) követő apadási görbét az időtengely irányával ellentétesen, az apadó ág inflexiós pontjáig hosszabbítjuk meg. Az igy kapott két pontot a két határoló exponenciális görbére simuló, S alakú vonallal kötjük össze. 57. ábra A meder és a talajviz kapcsolata 119
