Zsuffa István: Hidrológia II. (Tankönyvkiadó, Budapest, 1975)
A hidrológiai számítási módszerei - Bevezetés
A hosszabb-rövidebb észlelési adatsorok statisztikai feldolgozása mellett tehát módszereket kell találni az adatsorok valamilyen meghosszabbítására és a hiányzó adatok pótlására is. Az adatpótlásnak két, élesen el nem választható módszere van: Az egyik módszer a hidrológiai jelenségek és a természetföldrajzi elemek (vizgytljtő tertllet nagysága, alakja, geológiai, talajtani, éghajlati adottságai) közötti kapcsolatokat használja fel. Ezt a kapcsolatot a tájegység azon folyői adatainak a segítségével vizsgáljuk, amelyeken hosszabb ideje észlelés folyik. E folyókra kimutatott összefüggésről feltételezhetjük, hogy azok érvényesek a tájegység adathiányos vízfolyásainak hidrológiai jellemzésére is (fajlagos középvizhozam, árvizi tényező, stb.). Ezeknek a kapcsolatoknak az ismeretében, általában topográfiai térképekről leolvasható adatokból, az adathiányos vízfolyás hidrológiai mutatőszámai (középvizhozam, különböző valószínűségű árvizhozamok, területi párolgás, stb.) megbecsülhet ők. v Ezek az adatpótló módszerek, amelyek tulajdonképpen a földrajzi táj- egységen belül a hidrológiai jelenségek hasonlóságát használják fel, a hidrológiai analógia, a hasonlósági hidrológia módszerei közé tartoznak. Az adatpótlás másik módszerénél a vízjárás és a csapadék közötti di- namikus kapcsolatot elemezzük, és megkíséreljük a hosszabb észlelési adat- sorú csapadékészlelések (esetleg a csapadékáthelyezés elvének) felhasználását. Ezeket a módszereket az analitikus hidrológia tárgyalja. A hiányzó adatok pótlása elsősorban észlelésekkel, mérésekkel történhet. Természetesen a rendelkezésre álló adatsor észleléseinek számát csak az idő előrehaladásának az ütemében növelhetjük. Ez azonban igen hosszú folyamat. Ezért például egy kisvízfolyás esetében az észlelések megindítása után még sokáig adathiányt pótló hidrológiai módszerek igénybevétele szükséges. A hiányzó adatok pótlására szolgáló analitikus módszerek szintén észlelési adatokon alapulnak. Ezeknek alkalmazásánál a hosszuidejü, de egysíkú statisztikai feldolgozásra alkalmas vízállás-, vagy vízhozam adatsort rövid ideig tartó, összpontosított - irómüszerekkel, expedíció szerűen végzett - méréssorozattal pótoljuk. A rövid észlelési időszak alatt nemcsak a vízállások, vízhozamok alakulását követjük, hanem a csapadék tér és időbeli eloszlását, a talajnedvesség alakulását, beszivárgás változását is megfigyeljük, és meghatározzuk a lefolyási viszonyokat alapvetően jellemző egységárhullám- képet és apadási görbét. A részletes, több hidrológiai jelenségre kiterjesztett, de csak rövid ideig tartó méréssorozat elemzése pótolhatja a hosszú ideig tartó, de csak egy hidrológiai tényezőre (vízállásra, vagy vízhozamra) vonatkozó észlelések "statisztikai vizsgálatát. A mértékadó adatok ezúton történő meghatározásával az elemző, az analitikus hidrológia foglalkozik. A hidrológiai számítási módszereket tárgyaló (Hidrológia II.) jegyzet tehát 3 főrészből áll: Az I. részben a vízrajzi adatok statisztikai feldolgozásának a módszereit tárgyaljuk. Ennek az I. résznek hidrológiai statisztika a cime. Ennek a- 9 -