Zorkóczy Zoltán: Mezőgazdasági vízgazdálkodás III. Árvízvédelem (Tankönyvkiadó, Budapest, 1976)
2. Arvizvédekezés
A rövid idejű előrejelzések már mindig egy bizonyos árvizi helyzet - egy adott árhullám - várható tetőző vizállásértékeit és időpontját jelzik előre, tehát közvetlenül szolgálják az árvizvédekezést. A rövid idejű előrejelzések némi egyszerüsitéssel két fő csoportba sorolhatók:- előrejelzés a vízgyűjtőre hullott csapadék alapján,- előrejelzés valamely felső vagy felsőbb szelvényben mért vizállás, vagy vízhozam alapján. Az előrejelzések kidolgozása során döntő szempont az előrejelzés időelőnyének növelése. Ebből a szempontból a legnagyobb időelőnyt a csapadékból történő előrejelzés biztosítja. A vízgyűjtő felszínére hulló csapadék azonban igen bonyolult utón jut el a vízrendszerbe, a lefolyás mennyiségét igen sok tényező befolyásolja. Ezért az előrejelzés e módszereinek pontossága csupán azt teszi lehetővé, hogy ezeket tájékoztató jellegű értékek meghatározására használjuk. A felső vagy felsőbb szelvényben mért vizállás, vagy vizhozam alapján készülő előrejelzések közül a legjobban elterjedt talán a vízállások előrejelzésére, az összetartozó vízállások, illetve az összetartozó tetőzések módszere, melynek elvi megoldását röviden be is mutatjuk. A módszert még a múlt század közepén Franciaországban dolgozták ki és alkalmazták először. Lényege, hogy valamely szelvényben a vizállás felírható egy fölötte lévő szelvényben mért vizállás függvényében: HA= f <HF!’ HF2 HFn>- ahol a tetőző vizállás az alsó szelvényben Hpj, Hp2 a tetőző vizállás a felsőbb szelvényben. A kapcsolat nem szükségképpen lineáris, s ezért elsősorban a kapcsolatkeresés grafikus módszerei alkalmazhatók hatékonyan. Az előrejelzési kapcsolat legegyszerűbb formája, ha mellékfolyó nélküli és viszonylag rövid folyószakaszról van szó, mert akkor az alsó szelvényben bekövetkező tetőző vízállást egyértelműen meghatározza a felső szelvényben bekövetkező tetőző vizállás. Az összefüggést meghatározó mércekapcsolati görbe igen egyszerűen megszerkeszthető, ha a grafikus kiegyenlítést alkalmazzuk (26. ábra). Lényegesen nehezebb a megoldás, ha az alsó szelvény tetőző vízállását egy, vagy több mellékfolyó vízállasa is befolyásolja, azaz a feladat egy többváltozós kapcsolat meghatározása. Ebben az esetben a grafikus módszerek már sokat vesztenek szemléletességükből, s a szerkesztés is nehézkessé válik. A további részletekkel itt nem foglalkozunk, mivel célunk e tárgy keretében csak az alapelv bemutatása volt. A ma88
