Zorkóczy Zoltán: Mezőgazdasági vízgazdálkodás III. Árvízvédelem (Tankönyvkiadó, Budapest, 1976)
1. Ármentesités
A közúti és vasúti hidakat úgy kell kialakítani, hogy a viz, a hordalék és a jég levonulását ne akadályozzák. A hid tengelye lehetőleg merőleges legyen a sodorvonalra, a hidfők sikja és a pillérek tengelye pedig párhuzamos legyen a sodorvonallal. Ezért a hidak helyét lehetőleg olyan szelvényekben kell kijelölni, amelyekben a középvizi és árvi- zi sodorvonal közel egybeesik. A hid nyilásméreteit, a pillérek alakját és kiosztását úgy kell megállapítani, hogy a keresztszelvény-csökkenés 15%-nál nagyobb ne legyen, vagy legfeljebb 10%-os vizsebesség-növekedés következzen be, illetve a hid duzzasztása mértékadó árvizszint felett a 10 cm-t ne haladja meg. Emellett a hidszerkezet alsó éle a mértékadó árvizszint felett legalább 1,0 m-re kell legyen. Alul ives vonalú hídszerkezetek legalsó pontjának is legalább 30 cm-rel kell a mértékadó árvizszint felett lennie. A hídfeljáró pályaszintje a töltést csak annak koronaszintjében keresztezheti. Meglévő hidak környezetében szükséges töltésmagasítások esetében előfordulhat, hogy a hídfeljáró alacsonyabb, mint a felemelt koronaszint. Ebben az esetben a kereszteződésbe épített műtárggyal un. kulissza-nyi- lással teremthető meg a szükséges árvízvédelmi biztonság. Ennél' a megoldásnál árvíz idején az elzárás két sor betétgerendával történik, melyek közé földet kell döngölni (18. ábra). Ideiglenes háttöltés , . \ n ^ Mértékadó árvíz sz WWtw twtSpi üíím vf.nU i <Wi ■y..;.y,ys,’.w; " ^ w Terep sz í f ‘- Szadtál 18. ábra Kulissza-nyílás közúti hid és árvízvédelmi töltés kereszteződésében 68
