Zorkóczy Zoltán: Mezőgazdasági vízgazdálkodás III. Árvízvédelem (Tankönyvkiadó, Budapest, 1976)

1. Ármentesités

letérői. Ugyanakkor azonban védeni kell az igy kialakított töltés teljes felületét a lefolyó csapadék, a vizfelőli rézsűt pedig még a hullámverés és az áramló viz eróziójától is. Ezért a töltés felületére gyepszőnyeget kell telepíteni. A jő gyeptakarő kialakítása érdekében a töltés teljes felületét 30 cm vastagságban humusszal kell borítani (a humuszréteg nem számit bele a töltés szükséges geometriai méretébe). Előfordulhat, hogy a vizfelőli rézsűt valamilyen ok miatt nem lehet 3:1 hajlásúra kialakítani. Ilyen esetben a 2:1 -nél meredekebb hajlású rézsüt valamilyen szilárd burkolattal kell védeni. Ezeknél a burkolatoknál az ágyazásra igen nagy gondot kell fordítani (legjobban bevált a zúzottkő ágyazat), mert ellenkező esetben a hullámverés a burkolat résein át kiszívja a töltés anyagát és a burkolat beszakad. Ezekkel a burkolatokkal kapcsolatos hazai tapasztalatok általában kedvezőtlenek, igy alkalmazásukat lehetőleg kerülni kell.

Végül, ha a koronán rendszeres közlekedés van - és többnyire ez a helyzet - a koronát egyszerű módszerekkel a közlekedés számára stabilizálni kell. Erre a célra általában megfelel a kavics-föld, vagy homok-föld keverékü stabilizáció (15. ábra).

A gátak keresztszelvényének kialakításával kapcsolatban befjezésül beszélni kell még az építésre, illetve erősítésre felhasználható földanyagokról. Itt ismételten ki kell hangsúlyozni, hogy a keresztszelvény kialakításánál - mint azt a méretezés során már láttuk - döntő szerepe van a rendelkezésre álló földanyagnak, mivel az árvizvédelmi gátak nagy hosszakra elnyúló terjedelme miatt építésükre, illetve erősítésükre kizárólag a helyben található földanyagok jöhetnek számításba.

Az árvizvédelmi gátaknál az időszakos igénybevétel miatt az elsőrendű követelmény mindig az állékonyság, az átszivárgó viz mennyisége általában másodrendű kérdés. Éppen ezért - feltéve, hogy a gát méreteit a felhasználandó földanyag fizikai, mechanikai tulajdonságainak és a fellépő igénybevételnek megfelelően állapították meg - a gátak építéséhez, illetve erősítéséhez bármilyen természetes talajfajta felhasználható. Kivételt képeznek a szerves és a vízben oldódó sókat tartalmazó talajok (pl. tőzeg vagy szikes talajok).

Tekintettel arra, hogy az árvizvédelmi gátak építéséhez ill. erősítéséhez nagytömegű földanyag szükséges, többnyire komoly probléma a megfelelő méretű anyagnyerő helyek, anyaggödrök kijelölése, elsősorban a termőföldek védelme szempontjából. Ezért a \édett területen lehetőleg nem nyitnak anyaggödröt. Ezekután két lehetőség marad: vagy a hullámtérről, vagy a folyó medréből szerzik be a szükséges földanyagot. Az ezeken a helyeken található földanyagok általában zömében homok, kavics és homokos-kavics, tehát vízáteresztő, vagy valamilyen kötött vízzáró talajok. A gátak építésére természetesen - megfelelő méretek mellett - mindkét talajfajta alkalmas. A gátszelvény kialakításánál azonban - a méreteken kívül - a két különböző talajfajta szelvényen belüli elhelyezésével is alkalmazkodni kell e talajfajták fizikai tulajdonságaihoz.

61