Zorkóczy Zoltán: Mezőgazdasági vízgazdálkodás III. Árvízvédelem (Tankönyvkiadó, Budapest, 1976)
1. Ármentesités
A következőkben röviden e létesítmények fő jellemzőit ismertetjük a felsorolt sorrendben: 1.241. Árvízvédelmi gátak Az ország árvízvédelmi müveinek zömét alkotó gátak olyan vonalas létesítmények, melyek két részből állnak: a térszínen kialakított, meghatározott alakú, méretű és anyagú földtöltésből vagy falból (tégla, kő, beton anyagú) és a hozzátartozó, töltés (fal) alatti talajtömbből. A talajtömb határozatlan méretű gátrész, amelynek a földtöltéssel együtt dolgozó szélességét és mélységét az altalaj geológiai felépitett- sége, rétegzettsége és szerkezeti állapota, talajmechanikai és hidrodinamikai adottságai szabják meg. A földgát térszín feletti részét alkotó töltés trapéz szelvényű, 4-6 m közötti koronaszélességgel, 2:1 - 5:1 közötti rézsűhajlással. E trapéz alakú szelvény a töltés anyagának, valamint a talajtömb talaj- mechanikai és hidrodinamikai adottságai függvényében kiegészülhet.- padkával,- paplannal,- szoritőgáttal,- résfallal,- szivárgóval és- rézsűburkolattal. Kiegészül továbbá az árvízvédelmi gát a töltés mindkét oldalán 10-10 m széles védősávval - melyen sem fát ültetni, sem építkezni nem szabad - mely sávok széle a töltéssel együtt dolgozó talajtömb elméleti határait jelöli. A védősáv szélessége a talajtömb felsorolt adottságaitól függően nagyobb is lehet. A földgátak tipus-szelvényeit a 3. ábrán mutatjuk be. Árvédelmi falak kizárólag települések belterületén épültek ott, ahol a nagy helyigényű földtöltések elhelyezésére nem volt lehetőség. Az árvédelmi falak is kiegészülhetnek - szoritógátak kivételével - mindazokkal a müvekkel, melyeket a földgátaknál felsoroltunk. A védősáv szélessége azonban - tekintettel a helyhiányra, szükség esetén 3-4 m-re csökkenthető. Az árvízvédelmi falak néhány jellemző szelvényét a 4. ábrán mutatjuk be. 26