Zorkóczy Zoltán: Mezőgazdasági vízgazdálkodás III. Árvízvédelem (Tankönyvkiadó, Budapest, 1976)

1. Ármentesités

és szárazságot, télen tartós, kemény hideget okozhatnak. Nyugatról az Atlanti-óceánról, vagy délről a Földközi-tengerről érkező párás légáramlatok mérsékelhetik a szélsőséges hőmérsékleti értékeket, de ugyanakkor kiadós csapadékot hozhatnak, amelyek a Duna vízgyűjtőjének bármely területén, az év bármely időszakában nagy intenzitású, kiterjedt esőzéseket idézhetnek elő, és igy a Duna vízrendszerének foiyóin jelentős, igen heves és tartós árvizeket okozhatnak. A téli csapadékok jelentős része hő alakjában hullik le, mely a Duna vízgyűjtőjének hegyvidéki területein nagymértékben felhalmozódhat. Az olvadó hő, különösen gyors felmelegedés esetén, esővel párosulva, szintén heves árhullámok okozója lehet. A tavaszi hóolvadásból származó árhullámok a Duna és a Tisza jellegzetes és gyakori vizjárási jelenségei.

Növeli a nehézségeket, hogy a szélsőséges kontinentális hatás érvényesülése következtében az ország valamennyi folyója a tél folyamán befagyhat. A kialakuló jégtakaró vastagsága elérheti a 25-50 cm-t is. Gyakori jelenség, hogy tavasszal a nyugatról érkező felmelegedés következtében a Dunán és mellékfolyóin az ország területére érkező árhullámok még álló jégtakarót találnak, melyet felülről lefelé haladva felsza- kitanak és igen veszélyes jégtorlódásos árvizeket okozhatnak.

A kedvezőtlen domborzati és éghajlati adottságok mellett tovább növeli az ármentesités problémáit az a körülmény, hogy az árvizek szintje alatt fekvő terület az ország legértékesebb, legsűrűbben lakott területe. Itt él a lakosság 30%-a. E területen 700 település van, köztük a főváros jelentős része és több nagy ipari város, olyanok mint például Szeged, és Győr. Itt van a vasútvonalak 32%-a, a közutak 15%-a és közel 2000 ipari üzem, nem is beszélve az igen értékes mezőgazdasági területekről. A népgazdasági vagyon ezen a területen ma mintegy 360 milliárd forintra becsülhető, mely 1985-re előreláthatólag megkétszereződik, igy e területek biztonságos ármentesitésének a népgazdaság szempontjából kiemelkedő jelentősége van.

1.22. Az ország ármentesitésének története

Az előzőekben elmondottakból egyértelműen következik, hogy az ármentesitésnek hazánkban történelmi hagyományai vannak, és az árvizek elleni küzdelem többszáz éve folyik.

A folyók menti települések és mezőgazdasági területek védelmére már a középkorban építettek földgátakat. A feljegyzésekből ismert legrégibb gátak a Kis-Alföldön - a Csallóközben a Duna és a Rába mentén- valamint a folyók torkolatánál épült várak és városok védelmére készültek a XIII. században.

A mai értelemben vett ármentesitési munkálatok azonban csak a XVIII. század második felében indultak meg. Az első összefüggő gátsza18