Zorkóczy Zoltán - Károlyi Zoltán: Folyó- és tószabályozás (Tankönyvkiadó, Budapest, 1985)
I. Folyószabályozás - 1. Ármentesités (nagyvizszabályozás)
tehát 1. 1, + B + 1 +1 f r a (21) hr Ha a függőleges lezárás csak részleges, a lezáró elem - kísérleti eredményekkel igazoltan - vízzárónak tekinthető és a helyettesítő hosszban 1 helyett a lezárást megkerülő szivárgás ellenállását -t a következő empirikus összefüggéssel lehet figyelembe venni; 2t lr = T~r l/(t-tr) (°' 8 V + °' 2 1)1 (22) r- ahol t a vizvezető réteg vastagsága t pedig a vizvezető réteg lezárt vastagsága — (a résfal mélysége a vizvezető réteg felszíne alatt). A hidraulikus talajtörés veszélye ott lesz a legnagyobb, ahol - az előzőek szerint számított - nyomásnak (H ill. H ) 3. X és a nyomás alatt álló réteg vastagságának (t&) aránya a kilépési gradiens - a legnagyobb. Ha a fedőréteg vastagsága egyenletes (t = konst.), akkor a töltés mentett oldali lábvonalában alakul ki a . a legnagyobb, mértékadó gradiens m (23) A hidraulikus talajtöréssel szembeni biztonság nhidr- 1. 5 - 2 m (24)- ahol a fedőréteg (a) kritikus gradiense, amely a réteg telitett viz alatti térfogatsúlyával egyenlő i..+ = ?’ = J t - f *0,6 - 0,85 knt a ta a uv Ha az előirt biztonság nem áll fenn, akkor a következő módszerekkel lehet növelni:- szivárgási ut növelésével, tehát a töltés talpszélességének növelésével, a mentett oldali rézsű lapositásával, 48
