Zorkóczy Zoltán - Károlyi Zoltán: Folyó- és tószabályozás (Tankönyvkiadó, Budapest, 1985)
I. Folyószabályozás - 4. Kikötők, rakodók
összefüggés adja meg, ahol B a mértékadó hajó szélessége, L a mértékadó hajó hosszúsága. Ilyen szélességi méret esetében a part mellett rakodó 2-2 uszály közül az egyik megfordítható. Ha keskenyebb medencét akarunk kiképezni, akkor a bejárati csatorna végénél fordító helyet kell elhelyezni. A fordító sugarának minimális mérete R = 1,3 . L-1,5. L között legyen. A medencét üzemi okok miatt 1000-1200 méternél hosszabbra és 200 méternél rövidebbre felvenni nem célszerű. A szükséges rakodópart összes hosszát az egyidejűleg part mellé állítandó hajók számának figyelembevételével határozhatjuk meg. A rakpart kiképzése lehet; függőleges, rézsüs és tört szelvényű. Üzemi szempontból a függőleges partfalak a legkedvezőbbek, a hajó oldása és kikötése egyszerű és gyors, változó vízállás esetén sem távolodik el a parttól. Ez a rakodás szempontjából is előnyös, mert a hajó igy van a legközelebb a parthoz és ez a távolság a vízállás változásától független. Hátránya, hogy a függőleges partfalak építése költséges és a költség a magasság növekedésével rohamosan emelkedik. Nyilt kikötők esetében célszerű a partok magasságát az ár- vizszint fölé emelni. Az igy jelentkező magas költségeket úgy lehet mérsékelni, hogy csak a legszükségesebb hosszban építünk függőleges partfalat, a többi helyen rézsüs, nagyobb magasság esetén padkákkal megszakított rézsüs partburkolatot tervezünk. (75. ábra) Függőleges' Rézsüs Tört A csatorna és tavi kikötők a folyami kikötőktől lényegében csak abban különböznek, hogy a hajók mozgása során nem kell jelentős áramlási hatásokkal számolni, különösen a tavi kikötőknél inkább a szélhatás lehet számottevő. Mivel különösebb áramlási hatással nem kell számolni a medencés kikötő bejárati csatornája a csatorna tengelyére, vagy a tó partjára merőleges is 210 75. ábra Partkiképzések
