Zorkóczy Zoltán - Károlyi Zoltán: Folyó- és tószabályozás (Tankönyvkiadó, Budapest, 1985)

I. Folyószabályozás - 2. Közép- és kisvizszabályozás

• A folyó mentén az egymás után következő vízlépcsők kiosztása többféle képpen történhet. (65. ábra) A legjobb az a kiosztás, amelynél a felsőbb fekvésű vizlépcső az alatta levőnek a duzzasz- tási határára esik. Ebben az esetben szoros csatlakozású vízlépcsőkről beszélünk. Ha az alsóbb vizlépcső duzzasztási határa alá kerül a felsőbb vizlépcső, akkor átfedő csatlakozást alakítottak ki, ha a kisvízi duzzasztási határ és a felette levő vizlépcső között több-kevesebb távolság van, akkor laza csatlakozásról van szó.

Duzzasztási határnak nevezzük a folyón azt a pontot, vagy rövid folyószakaszt, ahol a vizlépcső felett számítható kisvízi duzzasztási görbe belesimul a természetes kisvízi felszingörbébe.

Más szóval ez úgy is fogalmazható, hogy a duzzasztás határa az a pont, amelyen túl a duzzasztás már nem befolyásolja a folyó természetes vízjárását.

A vizlépcső az igényektől függően többféle műtárgy együtteseként alakul ki. A legfontosabb műtárgy a duzzasztómű, amely a folyón a tervezett vizszintkülönbséget állítja elő. Feladata a viz visszatartása, vagy árvíz esetén a viz kártétel nélküli átvezetése a műtárgyon. (66. ábra).

195