Wisnovszky Iván: Belterületi - települési - vízrendezés műveinek hidrológiai és hidraulikai méretezése (VMGT 146. VGI, Budapest, 1984)
1. A település hidrológiai környezete
11 akár tóról beszélünk, vizmennyiségi és vízminőségi paraméterek együttes vizsgálatát kell elvégeznünk. Mindkettőre kitérünk a feladat megoldásának részleteit tárgyalva. 1.2 A TELEPÜLÉSI VÍZGAZDÁLKODÁS RENDSZERE A település közigazgatási határokkal meghatározott terület, amely vizgazdálkodási szempontból mesterségesen lehatárolt egységként kezelhető. Ilyen rendszeregység hidrológiai szempontból külső és belső alrendszerekre bontható (l. ábra). A külső alrendszer felöleli a településre hullott csapadékot és annak útját a talajba, a légtérbe, illetve a vízfolyásokba. Felöleli továbbá a befolyó külvizeket, a településen keresztül folyó vízfolyások vizét, meg a talajvizet, vagyis a természetes vizháztartás elemeit. A belső alrendszer a mesterséges vizháztartási elemeket veszi számba: a lakosság, az ipa r és a közüzemek vízellátását, valamint ugyanezeknek a használt viz kibocsátását,keze lését és befogadóba bocsátását. A két alrendszer bemutatott sematikus ábrájához néhány megjegyzést kell fűzni. Az ábra alkalmas a hosszú idejű; például egy éves vízforgalom ábrázolására. Ezt használják a vízmérlegek készítéséhez. Ilyen vízmérleg elemzés kiterjedhet az átlagos települési mennyiségi és minőségi vizháztartási jellemzők feltárására. Alkalmas továbbá a sematikus ábrázolás az eseti, szélsősé- ges vizháztartási jelenségek szemléletes bemutatására, például 24 órás csúcsok vagy szélsőséges záporok okozta események bemutatására. A települési vizháztartás rendszerábrája sávjainak szélessége vízmennyiséget vagy vízhozamot jellemeznek. A sávok eltérő színével jellemezhető a vízforgalom átlagos vagy szélsőséges minősége. A bemutatott ábrázolási mód feltételezi az ábra készítőjének és olvasójának a jártasságát a vizházta rtásban ,a mit másként hidrológiai szemléletnek nevezhetünk. Ez a szemlélet kell hogy áthassa a települések vízügyeivel foglalkozó szakemberek
